Ebben nagyon- nagyon minimális dráma van. Bár én nem mondanám annak! :P Szerintem egy elég jól és hosszúra sikerült fejezetet hoztam össze. Aztán a végén nem megijedni! Mert amikor én írtam, na akkor nagyon féltem! :D
Csóközön: Kitti
Gratulálok Lilliennek a nyertesünknek!
Amint van egy szabad perced, ne sajnáld szórakozásra használni! Fizikailag ugyan elfáradhatsz, de a lelked megtisztul és boldogság hormon áradata zúdul rád.
Az eső nem esett, de meglehetősen hűvös volt, ahogy követtem Kristent a kert felé. Egészen addig nem állt meg, amíg egy olyan helyre nem értünk, ahol már senki nem láthatott minket.
A tenyerem izzadni kezdett, ahogy az arcát néztem. Olyan elgyötört volt…
-Tyler én nem akarom, hogy utálj!- motyogta a szemembe nézve.
-Nem utállak.
Nem is értem, hogy gondolhatta, hogy ilyet érzek iránta.
-Pedig megérdemelném!- közbe akartam szólni de leintett- A lehető legszemetebb alak vagyok, amiért így hagytalak ott. De másképp nem ment volna, nem tudtalak volna elhagyni, ha a szép szemeiddel nézel rám.
-És Adam?- leheltem.
-Mielőtt elindultam Los Angelesbe, találkoztam vele és elmondtam neki is ugyanazt, mint neked…
-És elengedett?- vágtam közbe ingerülten.
Mennyit álmodoztam arról, hogy mi lett volna, ha Kristen itt marad még ha azzal a ficsúrral is.
-Nem. Elkezdett győzködni és amikor azt hitte sikerült, leléptem- küszködve sóhajtott fel.
-Annyi idő eltelt és még csak fel sem hívtál!
-Mert tudtam, hogy mi lesz, ha meghallom a hangod vagy te az enyémet. Szerinted így eltudtuk volna felejteni egymást?
Dühös volt, de tudtam, hogy nem énrám hanem saját magára. Nekem viszont ökölbeszorított kézzel kellett állnom, hogy amikor ilyen közel van hozzám ne vonjam a karjaimba és ne valljak neki ismét szerelmet.
-Legyünk barátok és felejtsünk el mindent!- dobtam be a ,,B” tervet, ami egyáltalán nem volt a kedvemre.
Kétkedve nézett fel rám.
-És te eltudod felejteni, azt amit tettem?
-Már 6 teljes hónapja megbocsátottam neked- súgtam és nem túl okosan közelebb léptem hozzá.
A mozdulatom felkavarta a levegőt és Kris illata az orromba kúszott.
-Egy baráti ölelés?- vetettem fel, mert úgy éreztem menten, meghalok, ha nem érhetek hozzá.
Mosolyogva lépett oda hozzám és apró karjaival átölelte a derekam. Védelmezően magamhoz szorítottam a vállát, az arcomat a hajába temetve. Hihetetlen érzések öntöttek el, újra boldognak éreztem magam. Teljesnek.
Sajnos nem tartottak sokáig a csodás percek. Más volt ez az ölelés, mint régen, de még is annyira jól esett.
-Menjünk bulizni- mondta vigyorogva.
Megfogta a kezem és a ház felé húzott, én egészen utón a kezeinket bámultam, ahogy egymásba fonódnak. De ez csak egy baráti kézfogás volt.
Mosolyogva mentünk a konyhába, hogy magunkhoz vegyünk egy-egy üveg bort. Kristen azonnal meghúzta és nem úgy nézett ki, mint aki azt tervezi, hogy ma este józan marad. Így én csak kicsiket kortyolgattam az üvegből. Ha mindketten lerészegednénk, elszabadulni a számomra mennyei pokol.
Mellesleg bizonyítani akartam, mint Kristen legjobb barátja. Vigyázni rá, akárcsak a bátyja lennék, aki a kishúgát óvja.
Aiden nem hazudtolta meg magát, szédelegve sétálgatott a nappaliba a szintén hulla részeg emberek között.
Az angyalomat elvesztettem egy pillanatra a szemem elől, de mielőtt még a keresésére indulhattam volna az egész házban elment az áram. Gyanítottam, hogy valaki direkt lekapcsolta a biztosítékot. A nők többsége felsikított a sötétben és egyszer több kezet is éreztem magamon, ahogy próbálják megkeresni a villanyt. Mondjuk, nem tudom mért rajtam keresik…
A két karomat valaki a hátam mögé feszítette, azután éreztem, ahogy szorosan összekötik a csuklómat egy kötéllel.
-Mi a…?- kezdtem de, ekkor megragadtak és lelöktek egy közeli székre.
A szorítást most a lábaimon éreztem, ahogy a székhez láncolják. Kezdtem kicsit megijedni.
Egy pillanat alatt visszakapcsolták az áramot, vaksin pislogtam a hirtelen jött fénytől. Mellettem szintén két szerencsétlenül járt fiú volt egy-egy székhez kötözve. Az egyik Adam a másik, pedig jó barátom Aiden.
A helyzet még vicces is lett volna, ha nem látom meg a három lányt csábosan felénk közeledni, köztük Kristennel.
Reméltem, hogy nem azt tervezik, amit gondolok. Az egyik szőke lány a bámészkodók felé fordult.
-Ez a három srác kétségkívül a legszerencsésebbek között vannak. Öltáncot fognak kapni eme csodás lányoktól! Persze kicsit nehezítünk a dolgon. A fiúk megkötözött kezeit most kioldjuk és az a páros nyer, aki a legtovább kibírja, hogy nem ér a táncosokhoz.
Kristen lovagló ülésbe az ölembe helyezkedett, amitől én már azonnal felnyögtem. A kezemet szorító kötél, most a földre hullott. Ne! Kössék vissza!
Ezt tuti bebuktam.
-A nyertes pár megkapja a szüleim szobájának a kulcsát.
Azok biztosan nem mi leszünk. Bekapcsolták a hifi tornyot, a zene dübörögve töltötte be a nappalit. A vendégek kiáltozni és tapsolni kezdtek.
Kris csípője megmozdult az enyémen. Ah, miért pont engem szúrtak ki? Amikor épp azon vagyok, hogy a legjobb barátja legyek. Így nem fog menni!
-Te találd ki, hogy én legyek az áldozat igaz?- ziháltam kétségbe esetten.
-Még szép!- a fülemhez hajolt és megnyalta.- Barátok vagyunk.
Kristen teste hullámozni kezdett rajtam, miközben a kezei mindenfelé kalandoztak rajtam. Nagyokat lélegeztem és minden figyelmemet arra fordítottam, hogy a kezeimet a szék mögött tartsam.
Aidenre néztem, aki kaján vigyorral figyelte a vörös csajt, aki a nadrágjában matatott. Hogy a fenébe bírja ki? Ráadásul részeg.
Kristen a már bőszen feszülő férfiasságomba markolt és ezzel egy időben a nyakamba harapott. Meghalok, én ezt nem bírom.
-Kiesett!- kiáltotta a játékvezető Aidennek, a barátom már a lány mellét markolászta.
Adam nem is az öltáncosára figyelt, hanem az én Kristenemre. Egy óvatlan mozdulattal átöleltem az angyalom derekát, amikor rám kiáltottak jöttem rá, hogy ezt nem kellett volna.
Kristen nevetve hagyta abba a mozgást és az arcomra nyomott egy puszit.
-Huh, azt hiszem itt pár embernek sürgősen le, kell hűtenie magát- vihogott egy pasas felénk bökve- Irány a medence, ruhástól!
Mint egy csorda tehén futott mindenki a kerti medencéhez, szívesen üldögéltem volna még Krissel, de ő megfogta a kezem és futni kezdtünk a többiek után.
Az ember tömeg nem fékezett le a medence pereme előtt, sorba ugráltak be. Amikor mi következtünk bele se mertem gondolni milyen hideg a víz, csak kézen fogva belevetődtünk.
Amint felértem a felszínre az angyalomat kutattam, de túl sokan voltunka vízbe. Aztán éreztem, hogy hátulról lábak fonódnak a derekam köré, majd a kicsi kezek a nyakamat is átkulcsolják.
-Nem is gratuláltam még a második helyért, elég sokáig bírtad! Pedig mindent bevetettem- nevetett édesen a fülembe.
-Igen azt láttam! Te boszorkány!
Lemászott rólam és szembeállt velem, kár volt. A rajta lévő kék mini ruha rátapadt a testére, kiemelve csodás idomait. A vágyam újra éledezni kezdett a hideg víz ellenére.
-Ezt már egyszer mondtad nekem.
Tudtam, hogy arra gondol, amikor azt mondtam neki, hogy fekszem le vele. Persze addig ügyeskedett, amíg végül még is megtettük.
Gyorsan eltereltem a témát, mielőtt még mindkettőnknek elromlik a kedve.
-Kíváncsi vagyok, miket tartogat még ez a buli.
Kristen kacagni kezdett, amit én elragadtatva figyeltem.
-Ne akard tudni!
A banda a hidegtől szinte teljesen kijózanodott, mivel senki nem hozott pótruhát mindenhonnan szedegettünk össze pólókat és nadrágokat. Volt, akinek már csak női felső jutott. Én szerencsére normális göncöket kaptam.
Újra elkezdődött a piálások sorozata, megint próbáltam keveset inni, de Kristen szemlátomást nem így vélekedett erről. Ezért, amikor egy wisky-s üveggel a kezében láttam elvettem tőle és egy másik arra dülöngélő ember kezébe nyomtam.
-Héé!
-Ne igyál többet!
Elmosolyodott és egy könnyed mozdulattal a hűtőbe nyúlva kivett egy másik üveget. Megcsóváltam a fejem, nem fogok vele erről veszekedni.
Egy idő után felvetődött az a gondolat, hogy menjünk be a belvárosba garázdálkodni. Páran el is indultak de én a házban maradtam Kristennel és még legalább tíz emberrel. Akiknek vagy nem volt kedvük menni, vagy már járni se tudtak.
Aidennel a DVD filmeket nézegettük, épp azon veszekedtünk melyik horrort nézzük.
-Mondom, hogy ez jó! Mindenki meghal benne, nincs semmi happy end.
-Aiden, nem nézünk olyat, amiben más sincs csak vér és még több vér!
Fújtatva keresett új film után. Körülnéztem a nappaliba, hogy le ellenőrizem Kristen a lábán áll e még.
De nem láttam sehol. Odamentem az egyik barátnőjéhez, hogy megkérdezzem nem látta-e valamerre.
-Kb. 15 perccel ezelőtt mondta, hogy felmegy az mosdóba.
Az emelet felé pillantottam és felszaladtam a lépcsőn. Benyitottam minden szobába, de azok mind üresek voltak. Egy kigyúrt srác segített a kutatásban, azt hiszem Kellannak hívták.
Miért ilyen baromi nagy ez a villa?
Az egyik folyosón haladva, egy erőtlen sikítást hallottunk. Mint két örült kezdtünk el rohanni a hang irányába. Az egyik hálószobába találtam rá az én angyalomra, amint egy durván ittas állapotban lévő férfi rajta fekszik és a pólóját húzogatja le róla.
Gondolkodás nélkül lehajítottam a földre, de ahelyett, hogy neki ugrottam volna Kristen remegő testét öleltem magamhoz.
-Kellan! Intézd el kérlek!- kiáltott a megkövült srácra az ajtóban.
További két ember jött még fel, segíteni, de addigra Kristent már kivittem a szobából a friss levegőre.
Az arcát a mellkasomba temette és keservesen felzokogott.
-Annyira megijedtem- súgta elcsukló hangon.
-Ne haragudj, figyelnem kellett volna rád.
-Nem a te hibád!
Erősen szorítottam magamhoz, és ezúttal nem a vágy irányított. Egyedül a szerelem, amit iránta éreztem.
Kellan feldúlt arccal mellénk lépett.
-Kidobtuk, visszajöhettek!
Egy hálás mosolyt küldtem felé. Bármennyire is sajnáltam, hogy nem én verhettem szét az arcát.
Mikor a legújabb cimborám lelépett Kristen felnézett az arcomra és egy apró puszit nyomott a számra.
-Köszönöm!
Döbbenten álltam, nem számítottam erre a reakcióra. Végül is barátok vagyunk, megengedhetünk magunknak egy- két szájra puszit nem igaz?
Visszamentünk a villába, ahol már lekapcsolták a villanyokat és elkezdődött a horror film nézés. Leültem Kristen mellé a kanapéra, általában nem félek az ilyen filmektől, de néha még én is rendesen összerezzentem.
A lányok minden félelmetes résznél felsikítottak és eltakarták a szemüket. Csak akkor ijedt meg mindenki igazán, amikor kaparászást hallottunk az ablak felől. Leállítottuk a filmet és abban a pillanatban egy éles sikoly hangzott fel valahonnan az udvarról.
Annyira megrémültünk, hogy hirtelen még megszólalni se tudtunk.
A következő zaj egy hatalmas puffanás volt az emeletről, majd mintha valaki a kerítést rázná tiszta erejéből zörgést hallottunk a kert felől. Kristen kivételével az összes nő kiáltozni kezdett félelmében, alig bírtuk őket lecsitítani.
-Milyen faszom horror film volt ez, hogy már képzelődök is?- kérdezte valaki.
Aiden lehajtotta a fejét és úgy válaszolt.
-A mozikban ezen a filmen valaki szívrohamot kapott így betiltatták a filmet. /igaz történet/
Egyszerre többen káromkodták el magukat.
Most egy férfi kiáltás szűrődött be a házba, a hideg futkosott a hátamon.
Ötös csoportba verődve, indultunk ki az udvarra különböző nehéz tárgyakkal a kezünkben. Aiden egy párnát tartott maga előtt.
-Ez minek?- kérdeztem tőle, minél kevesebb zajt csapva.
-Védőpáncél.
Ha nem féltem volna annyira, tuti képen röhögöm.
-Mért pont mi jöttünk a kertbe? Innen jött a legtöbb sikítás- suttogta rémülten Kellan.
Na ennyit a nagy medvéről.
-Ne legyetek már hülyék, biztos csak szórakozik valaki!
-Szerintem is! Azok, akik elmentek a városba.
Mint egy végszóra, a randalírozós banda visszaért és röhögve jöttek felénk. Még többet ittak, mióta utoljára láttuk őket.
-Ti mit csináltok itt, ezzel a sok vacakkal?
Újabb sikítás, és csörömpölés a garázsból. Az újonnan érkezők is elhallgattak félelmükbe.
-Ha nem ti…akkor kik?- Aiden majdnem sírni kezdett.
-Szerintem hívjuk a rendőrséget!
-Nyugi már!
-És ezt mégis, hogy gondoltátok? A fele csapat be van tépve, szerintetek a rendőrök nem vennék észre a konyhapulton a kartonnyi füvet?
Gondolkodva hallgattunk el ismét.
-Gyerünk a garázshoz!
-Nem vagytok normálisak, én biztos nem megyek!- mondta Aiden és lecövekelt az egyik padra.
Még jó néhányan követték a példájukat, felbátorodva indultunk el a célunk felé.
A különálló garázs közelébe már hallottuk a zajokat kiszűrődni. Kellant és engem lökdöstek előre, hogy menjünk mi be először. Hát köszi szépen, gyáva népség!
A helyiségben minden hang elhalt, még a kezem is remegett.
-Tudjátok elég gáz, hogy ennyire paráztok!- mintha maga a sötétség suttogott volna.
-Ahhoz képest, hogy a fele csoport hímnemű- ezt a hangot felismertem, Kristen.
Feloltódott a villany és legalább hat lány és két fiú ott állt, levakarhatatlan vigyorral az arcukon.
-Ti voltatok végig?- kérdeztem meglepetten.
-Gondoltuk, senkinek nem fog feltűnni filmnézés közben, hogy eltűnik pár ember. Csak azért, hogy rátok ijesszünk!
A többiek is mögénk léptek és szinte kézzel fogható volt a megkönnyebbülés rajtunk.
-Ez bosszúért kiált!- mondta elszántan Kellan és az első lány t a derekánál fogva megragadta és mint egy zsákot a vállára dobta.
Én hasonlóképpen tettem ezt Kristennel. Mások is követték a példánkat és mivel a levegő hajnali háromra rettentően lehűlt tudtok, hogy senki nem vágyik egy mártózásra a medence hideg vízében.
Kellan gondolkodás nélkül dobta bele a terhét a vízbe. Én kicsit sajnáltam a kapálózó Kristent de hát nem volt mit tenni…
Az összes ijesztgetős kedvében lévő cimbora a vízbe került, mi gonoszul a medence szélén álltunk és nevettünk rajtuk. A mosoly azonnal lefagyott az arcomról, amikor 3 ember keze fonódott a lábaimra és próbáltak meg belehúzni a vízbe.
Kellan és Aiden gyorsan a segítségemre siettek és a karjaimnál fogva húztak vissza. De amilyen formánk, őket is valaki meglökte hátulról, így mi is az éjszakától hideg vízbe kötöttünk ki.
Kétségkívül ez volt életem legjobb bulija, ami főként Kristennek köszönhető. Az én Angyalomnak!
