Ez egy kutyafuttába készült fejezet lett. Remélem ebben a részben ténylegesen megértitek Kristen érzéseit. Ez egy meglehetősen nyugodt fejezet, de a következőkben könnyed flörtökre, hatalmas bulikra és balhékra lehet számítani.
Puszi: Kitti
Halogatni mindent lehet, de menekülni előle nem! Egyszer sor kerül rá és csak akkor érezzük igazán, hogy már sokkal hamarabb meg kellett volna tenni.
Hajnali öt körül, már mindenki a padlón vagy épp valamelyik sarokba aludt. Kristen és én a fejünket a falnak vetve beszélgettünk, az álom elkerült minket.
-Caroline, hogy van?- kérdezte fáradtan suttogva.
-Jól, neki is nagyon hiányzol.
Kristen lehunyta a szemét, arra vágytam, hogy megcsókolhassam, de nem akartam elrontani azt, amit eddig felépítettem.
-Elmehetnénk ma meglátogatni?
Minden alakalmon kapva kaptam, amiben ő is szerepel.
-Persze, örülni fog!
Kris barátnője Melinda térdelt le elénk, az arca éber volt, mint aki nem bulizta át az egész éjszakát.
-Apámnak van Floridába egy nyaralója, amit odaadott nekünk három napra. Ma este nyolckor indulnánk, miután mindenki kijózanodott-pillantott hátra a többiekre- Csak a benzinpénzbe kell beszállni. Jöttök?
Egymásra pillantottunk, majd egyből rávágtuk.
-Igen!
-Akkor neveket és elérhetőséget.
Lediktáltuk neki egy papírra, aztán állt is tovább. Biztos voltam benne, hogy Aiden is jönni szeretne, így az ő nevét is mondtam.
-Felmegyek a fürdőbe kicsit rendbe szedem magam és utána indulhatunk!- mondta Kristen.
Bólintottam és a félhomályban lévő nappaliba Aident kezdtem el kutatni. Meg is láttam, a kanapén két lány között. Nem meglepő.
Átléptem a padlón heverő embereket és a barátomhoz hajoltam. Pofozgatni kezdtem az arcát, de erre ő megragadta a kezem és kispárnaként használva a feje alá rakta. Még a nyála is kifojt a bőrömre.
-Aiden!- kiabáltam, mire ő összerezzent és ingerülten nézett rám.
-Mi van?
-Először is enged el a kezem!
Miután megszabadultam a pulcsimba töröltem a nedvességet.
-Ma este indulunk Floridába, téged is felírtalak a listára.
A szemei rögtön felcsillantak. Láttam, ahogy most elképzelni a rengeteg bikinis lányt a tengerparton.
Elköszöntünk Melindától és megígértük neki, hogy pontban nyolckor itt leszünk.
-Lezuhanyozhatnál nálunk és aztán mehetnénk, oké?- kérdeztem Kristent, aki csak bólintott.
-Tyler neked minden ruhád, Michael lakásán van.
Az angyalom kérdőn tekintett rám, de én csak lehajtottam a fejem.
-Akkor majd este találkozunk!- intett nekünk Aiden és a másik irányba indult.
-Szóval, miért laksz még mindig ott?- kérdezte rögtön.
Idegesen tördeltem a kezem, mintha valamilyen szégyenletes bűnt vallanék be.
-Ott láttalak utoljára.
Megfogta a kezem, ezzel megállítva engem. Az arcán semmi mást nem láttam, mint kétségbeesést, ahogy szembefordult velem.
-Beszélnünk kell!- mondta határozottan.
Bólintottam és szinte futva tettük meg a pár utcát a háztömbig. Miután Kristen bement a fürdőbe, elfoglaltam magam és bár a másnapos gyomrom egyáltalán nem kívánta felbontottam két üveg sört.
Hallottam kiszűrődni a vízcsobogást, elképzeltem, ahogy Kris hófehér bőrén végig folynak a vízcseppek. Még a gondolattól és egy vágyakozó morgás hagyta el a számat.
A fürdőszoba ajtaja előtt álldogáltam és próbáltam magam meggyőzni, hogy ez nem helyes. A kezem már a kilincsen volt, amikor az ajtó hirtelen kinyílt és Kristen állt ott-hála égnek- teljesen felöltözve. A karom ami eddig félre érthetetlenül a kilincs felé nyúlt, zavartan a falra helyeztem, mintha csak támaszkodtam volna.
Kristen kérdő tekintetétől viszont nem tudtam szabadulni.
-Csak… azt akartam kérdezni, hogy találtál e bent…törölközőt- dadogtam össze-vissza.
Lábujjhegyre állt, hogy a fülemhez tudjon hajolni, és émelyítően belesuttogjon.
-Hmm, ügyes magyarázat- lágy hangja simogatott- Kár, hogy nem veszem be!
-Ezt honnan veszed?
Eltávolodott tőlem és már is hiányzott a test hője, ami belőle áradt.
A nadrágom felé bökött. Basszus!
Hideg vízzel zuhanyoztam le, hogy lehűtsem magam. Nem először éreztem úgy, hogy Kristen flörtöl velem. És pont én ellenkezte volna? Tegyen amit akar, csak ne menjen el megint.
Az angyalom a kerek konyhaasztalnál ült karba font kézzel, leültem vele szembe és vártam, hogy elkezdje.
Végül felsóhajtott és az asztallapot kezdte el bámulni.
-Szeretném megmagyarázni azt, ami történt.
-Már egyszer elmondtad- a hangom kissé hidegen csattant.
-De az érzéseimet nem!
Türelmesen vártam, kellemetlenül érezte magát egészen addig, amíg az asztal fölött át nem nyúlva megragadt az egyik kezem és szorosan az övéi közé fogta.
Az érintés nem csak őt nyugtatta meg, hanem engem is végtelen boldogsággal töltött el.
-Azon az éjszakán, amikor úgy döntöttem, hogy elmegyek. És elhagylak mindkettőtöket még remek ötletnek tűnt. Én a teljes szerelmemet akartam neked adni Tyler, de úgy nem ment, hogy közbe ott volt Adam is! Őt régebb óta ismerem és tudom mennyire a szívére vette volna ha téged választalak. Tudtam, hogy bármelyikőtöket választom fájdalmat okozok a másik félnek. De nem ez volt a fő ok, hanem, hogy nem tudtam volna a bűntudattal együtt élni.
-Segítettem volna neked elfelejteni- suttogtam.
-Tudom! De Adamnek ki segített volna? Esélyt akartam nektek adni a felejtésre, de mindent totálisan elszúrtam. Nem ért semmit! Mindkettőtöknek csak fájdalmat okoztam.
-És te elfelejtettél minket?- akaratlanul is közelebb hajoltam az arcához.
Megrázta a fejét, majd mélyen a szemembe nézett.
-Téged nem! Minden nap magam előtt láttam az arcodat, mégse jöttem vissza, mert azt hittem te már túl tetted magad rajtam.
-És még mindig úgy hiszed?- leheltem pár centire az ajkaitól.
Egy pillanat alatt elhúzódott tőlem.
-Ne csináld ezt!
-Mit?- kérdeztem ártatlanul.
-Barátok vagyunk, emlékszel?
Elszomorodtam, amiért neki kellett emlékeztetnie, amikor én akarok mindenáron bizonyítani.
Kristen megvárta amíg beledobálom a holmimat az utazótáskába. Caroline persze nagyon örült annak, hogy visszakapta bizonytalan időre a fogadott nővérét. Felérte ésszel, hogy ne előtte kérdezzen meg az ittléte felől, de azért a kérőd tekinteteket megkaptam. Ezért amikor Kristen kiment anyának segíteni sütni, gyorsan elmagyaráztam a húgomnak mindent.
-Szerintem még mindig szerelmes beléd!- állapította meg a mondókám végén.
Felnevettem, ennek képtelenségén.
Az idő gyorsan elrepült, elköszöntem anyukámtól és máris Melinda háza felé sétáltunk. A villa előtt kettő mini busz parkolt, előtte a már ismerős arcokkal. Aiden úgy láttam azért alkudozik, hogy ő vezethesse az egyik buszt. Nem tudom, hogy gondolta, amikor nincs is jogsija.
-Nem engedik, hogy vezessem a buszt-jött oda puffogva hozzánk.
-Talán, mert nincs jogosítványod hozzá!
-Talán, mert a vizsga előtt egy nappal elrángattál bulizni és holt másnaposan nem, emlékeztem semmire, amit megtanultam!
-Az jó buli volt!- kezdtem el nevetni, amikor eszembe jutottuk a régi emlékek.
-Srácok! Mivel csak tízen vagyunk és a buszok öt személyesek, két csoport lesz! Kik akarnak az egyes buszba ülni?- csendült fel Melinda hangja, mire rögtön öt kéz csapódott a magasba.
Ha jól láttam Adam is köztük volt. Nem örültem különösebben, hogy ő is jön, de legalább nem kell egész úton a képét néznem.
-Stip-stop, én ülök előre különben hányni fogok!- kiáltott Aiden és megcélozta a második buszt.
Kristennel nevetve követtük, ő ült az ablak mellé így belül kaptam helyet. Egy kis idő után, régi ismerősöm Kellan furakodott be a másik ülésre.
-Micsoda meglepetés!- örvendezett- Féltem, hogy valami balfasz mellé ültetnek.
A vezető ülésre még beült egy arcról ismerős fiú, később kiderült, hogy Chadnek hívják. Kristen volt az egyedüli nő köztünk, már most sajnáltam.
Melinda kopogott be az ablakon, mire Aiden kelletlenül letekerte.
-Ezt rád bízom, ha már nem vezethetsz! Ezen tartjuk majd a kapcsolatot- nyomott a kezébe egy vokitokit.- Legközelebb csak holnap délután álunk meg, Washington közelébe egy motelnál. Persze lesznek kisebb pihenők, majd előtte mindig szólok ha megállunk valahol.
Alig indultunk el Aiden máris kitalálta, hogy énekeljünk. Úgy éreztem magam, mint egy osztálykiránduláson. A gitárom is előkerült a nagy csomagtérből, de az éneklésbe nem segítettem be, Kristen is tartózkodott.
Miután a fiúk kikornyikálták magukat, az angyalom felé fordultam és jelentéktelen dolgokról beszélgetni kezdtünk.
-Nézzétek mit hoztam- fordult hátra vigyorogva Aiden egy DVD filmet tartva a kezébe- A múltkori horrorfilm!
-Vegyétek el tőle!- sikított fel Kellan.
Összezavarodva figyeltem, ahogy a nagy medve próbálja kikapni a szobatársam kezéből a filmet. Kristen hamarabb reagált, az arcát a mellkasomba temette és éreztem, ahogy rázza a nevetés. Csodás volt! Átakartam karolni, mindennél jobban vágytam rá. A karom automatikusan mozdult mielőtt még rájöhettem volna, hogy ez tilos. Úgy szorítottam magamhoz, mintha az életem múlna rajta.
Kristen nem úgy reagált, ahogy azt vártam. Nem taszított el, csak nevetve közelebb bújt hozzám és kényelmesen befészkelte magát a mellkasomra. Egy mosoly terült szét az arcomon, amit ő szerencsére nem láthatott.
Nem kellett kis idő, amíg az angyalom elszenderedett rajtam fekve. Én is egyre álmosabban pislogtam, de ennek a póznak minden pillanatát ki akartam élvezni.
-Helyes lány- jegyezte meg Chad, ránk nézve a visszapillantó tükörből.- A barátnőd?
-Csak volt.
-Ő szakított veled?- nem értettem ez mért érdekli.
-Igen.
Hümmögött pár sort, majd újra megszólalt.
-A nők többsége, ha egy valakit igazán szeretett, sosem felejti el 100%-osan. Sokkal ragaszkodóbbak és minden érzést elraktároznak magukba, ami azonnal előjön, amint találkozik az illetővel.
Szájtátva bámultam rá. Honnan tud ennyi mindent a nőkről?
-A volt barátnőm Jessica, négy éve elhagyott. Mindkettőnknek voltak különböző kapcsolatai, de nem maradandóak. Egyetlen pillanat kellett, hogy újra találkozzunk és ott folytattuk, ahol abba hagytuk. Az ilyen szerelmek nem tűnnek el, csak egy bizonyos ideig megfagynak.
Kristenre pillantottam, aki édesen szuszogott a mellkasomon, most még jobban öleltem magamhoz.
-Visszavárlak!- suttogtam a fülébe.
