2010. szeptember 29., szerda

2001. szeptember 11.

Lányok! Ebben a bejegyzésben mindent rátok zúdítok. Nem a kiadásról és még csak nem is a következő fejezetről van szó. Hanem 2001. szeptember 11.-éről.

Úgy gondolom ez a dátum szervesen összefügg mind a Remember me filmmel és magával a sztorival is.

Amint befejeztem a könyvjavítását(előreláthatólag jövő héten) gőzerővel hozom nektek a fejezeteket, a történetet MÉG KIADÁS ELŐTT befejezem!

Ezért is két fejezet javítás között végeztem egy kis kutatómunkát az RM- sztorihoz.

Egészen 2001. szeptember 11.-óta érdekel ez az esemény. Mindenévben megnéztem a dokumentum filmeket, amit ilyenkor adtak. Elszörnyedtem az emberek szadizmusán(gondolok itt a terroristákra) és sirattam a sok-sok áldozatot, akik meghaltak, mert rosszkor voltak rossz helyen. Ez nálam idén is így történt, de még egy pluszt hozzá vettem. Egy olyan dolgot, ami teljesen átformálta bennem a szeptember 11.-én történteket. Döbbenten állok az események előtt és ezt veletek is, megakarom osztani.

Könnyű mindent a terroristákra fogni! De mi van akkor, ha nem ők állnak e mögött, hanem maga a volt elnök George Bush?

Tudom, hogy most sokan felnevettek és kétkedve felhorkantok, én is ezt tettem, amikor apukám ezt mondta nekem. Míg nem, leültünk a gép elé és kézzelfogható bizonyítékokat mutatott.

Hogy mik voltak ezek a bizonyítékok? Szeptember 11.-e történetét mindenki ismeri, két utasszállító repülőgép belerepült a World Trade Center ikertornyaiba, amik később összedőltek, egy a Pentagon épületébe és még egy gép, aminek célpontja maga a Fehérház volt, de időközben lelőtték vadászrepülők az utasszállítót.

Ezek a terroristatámadásnak mondott események pont elegek voltak ahhoz, hogy Amerika megtámadhassa a Közel Keleti országokat, hatalma alá vonhassa őket, ahol (megjegyzem) temérdeknyi kőolaj és földgáz található.

Mi is történt valójában? A WTC tornyokat fogom most részletesebben elemezni, mert nekünk a Remember me szempontjából ez a fontosabb.

A WTC 7 épületből állt, köztük a két több mint 100 emeletes felhőkarcolókkal. Ezek az épületek befektetési csődtömegek voltak. Az irodákat nem tudták bérbe adni, volt olyan szoba, ahova hajléktalanok költöztek be.

Az amerikai hadseregbe rengeteg pénzt ölnek bele, de ezt csak akkor tudják hasznosítani, ha okuk is van rá.

Mit tudnak kezdeni egy gazdaságilag csődtömeg épülettel, egy hasznavehetetlen hadsereggel és a Közel Keleti országok kincseivel?

Szeptember 11 előtti napokon különös dolgok zajlódtak az épületbe, a 7-es kisebb(40 emeletes) felhőkarcolóba nem lehetett bemenni. A két toronyban is hasonló helyzetek uralkodtak. Áramszünet volt és hatalmas por… mindezt az emberek nem tudták miért.

Aznap reggel a szokottnál is kevesebben mentek be dolgozni, piknikre vagy más egyéb elfoglaltságra hivatkozva, főként zsidó származásúak.

Becsapódás:

Az első gép az északi tornyot találta el, ezt még csak kevés kamera rögzíti. A déli toronyba nem sokkal később már Hollywoodot megszégyenítő felvételeket csinálnak, ahogy a gép becsapódik. Az utasszállítóra ráközelítettek és többen is tapasztalták, hogy nincsenek rajta ablakok, viszont a gép, amit eltérítettek azon még voltak. Illetve a repülőgép hasán egy kidudorodás van, amit a hadi repülőgépeknél arra szolgálnak, hogy a földről irányítani tudják távirányítóval a gépeket. Itt egy jól megszervezett csere történt, amit most inkább nem elemeznék mert kicsit bonyolult és nehéz megérteni. A Pentagon épületébe még csak nem is repülőgép csapódott, hanem egy rakéta. Bizonyíték: Egy benzinkúti kamera rögzítette, a becsapódás által keletkezett lyuk sokkal kisebb, mint annak lennie kellene.

Összeomlás: Előbb a déli torony omlott össze, viszont az épület úgy lett megtervezve, hogy az acélgerendák miatt ez ne történhessen meg. A bombákat emeletenként rejtettek el, ettől roskadt magába olyan szabályszerűen az épület. Nincsenek az utasok által hátrahagyott bőröndök, se holttestek. Törmelékek, alig maradnak, minden porrá lesz, a bomba kevert anyaga végett. Az emberek hallották az emeletenkénti apró robbanásokat és némely videókon látszanak is. Az északi toronynál ugyanez történt. De ne feledkezzünk meg a 7-es épületről, ami egyszer csak magától összedől. Mégis, hogyan? Oda nem csapódott be egy darab gép sem!

Az egész egy hatalmas átverés, Bush elindíthatta a háborút, hisz volt rá elég oka. Itt az emberi életek nem érnek sokat, a pénz körül forog minden. Ez azóta is téma Amerikában, felkelések indultak és az elhunytak rokonai alkottak egy szövetséget. Bár a tények nyilvánvalóak nem tudják rábizonyítani a volt elnökre. Egyelőre!

Írjátok meg a véleményeteket kommentbe! Az itt leírtakat tudósok, építészek bizonyították. Az echo tv-n adták le a Világ panorámába, de Youtube-on is megtaláljátok a videókat. Vagy akár tőlem is lehet kérdezni!

Ui.:Az RM sztori befejezésével kapcsolatos kérdésekre nem válaszolok!

2010. szeptember 15., szerda

Kiadás és egyéb macerák

Gyorsan vázolom a helyzetet, mert a beadási határidőt megint előrébb csúsztatták és már tiszta ideg vagyok, hogy nem leszek kész vele.

Szóval megbeszéltük a papírméretet, ami B5-ös lesz. A betűmérettel akadtak gondjaim én 12-eset szerettem volna ő a 10,5-öset ajánlotta. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én utálom, ha apró betűs egy könyv. Így arra nemet mondtam, szóval majd talál más megoldást, mert ugyebár az oldalszámot tartanunk kell.

Szerzett mellém egy kritikust, akinek a kritikája megjelenik a könyv első lapjain. Az idézet sajnos törlődik, a lappazarlás végett. Azért a köszönetnyilvánítást kiharcoltam!

A borító abszolút az én fantáziámra lett bízva és arra művész szakos tanárra, akivel holnap, ha minden jól megy beszélni fogok, hogy a jövő héten, mikor tudnánk megcsinálni.

Ezek még csak az előkészületek! Ha sikerült befejeznem a javítást még október előtt, akkor elküldöm az írónak, aki átnézi, majd újra vár rám egy kíméletlen beszélgetés a hibák kiküszöbölése végett. Miután ő is rámondta az áment bevisszük a kiadónak, de még előtte el kell küldenem emailbe a borítóképét. A kiadó újra elolvassa a regényt.

Végig ott kell lennem az egész nyomtatás alatt, hogy lássam miként születik meg ténylegesen a gyermekem. :D

A megjelenés November vége, December elejére tehető. Rögtön a kiadás után valamilyen kávéházba megyünk egy műsorba, ahol kérdéseket tesznek fel stb. Az iskolámban is esedékes lesz egy író olvasó találkozó. Ezeknek, majd kiírom a pontos dátumát, ha netán valakinek kedve lenne elutazni Szegedre. :P

Rengetegen kérdeztétek tőlem melyik könyvesboltokba lehet majd kapni és mennyibe fog kerülni? Megkérdeztem az írót, arra sajnos nem emlékezett mit mondott a kiadó mennyi lesz darabja, így majd amikor a nyomtatás miatt megyünk hozzájuk, akkor fogják megmondani.

Nagyon féltem, hogy nem ország szerte lesz az árusítás, főként miattatok. Fellégezhettek! Országos lesz, még nem tudni melyik könyvesboltokba, mert ennek is külön menete van.

Egyelőre ennyit tudok, értesíteni foglak titeket, majd ha bővítik a tudásom!

Kitti

2010. szeptember 12., vasárnap

Idézet

Bocs, hogy megint zaklatlak benneteket a marhaságaimmal! De gondoltam titeket is érdekelne...
Tudjátok, hogy a könyvek elején néhol szokott lenni egy már ismert írótól idézet, ami egy kicsit körülöleli a történetet.
Mivel nekem most nagyon nem volt időm, viszont barátnőm aki legalább olyan jól ismeri a történetet, mint én ezt találta:
„Ha az élet elvesz Tőled valamit:
mindig ad helyette mást.
Ha keresed és kutatod:
Legalább egy ösvényt,
Melyen kijuthatsz sorsod szorításából,
s a fény, mely mindig világít,
mutatja Neked az utat:
újra és újra átölel Téged.” Polgár Ernő

Nekem nagyon tetszik és bár ti még nem tudjátok, de abszolút a történetbe vág. Azért kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy tetszik-e?:)
(Nagy valószínűséggel, ez lesz a Remény idézete!)

Kitti

2010. szeptember 11., szombat

Amikor már élni nincs időm...

Lányok! A bejegyzés cím gondolom, súg nektek valamit.

Legalább október közepéig egészen biztos, hogy nem tudok új fejezettel szolgálni nektek. De ne keseredjetek el, mert ennek oka van!

Beszéltem az íróval, aki a könyvkiadásban segédkezik és gyakorlatilag mindent, neki köszönhetek. Mint tudjátok jelenleg is javítom a Reményt és nem állok vele túl fényesen. Egy kisebb sokk ért, amikor megtudtam, hogy október közepére már meg kell lennie pauszon. Azaz, addig nem, hogy be kell fejeznem a javítást(aminek most tartok kb. a felénél), de még az írónak is át kell olvasnia, mielőtt küldjük a kiadónak. Emellett az iskolában is több időt fogok tölteni a borítótervezés végett. Ha ez még nem lenne elég az író betáblázta nekem kihez-mikor kell mennem bemutatkozni.

A terjesztést is intézzük különböző műsorokba, az iskolámba és interneten. Ebben majd a ti segítségetekre is szükségem lenne! Szólni fogok, amint aktuális lesz.

Aminek a legjobban örülök, hogy a kiadó kedvezményes árt ajánlott nekünk(fogalmam sincs miért) így a szponzorok és a maga a kiadó segítségével a költségek is megvannak.

Vagyis most már minden az én gyorsaságomon múlik. Mert, amint kész leszek, indul a kiadás. Ez azt is jelenti, hogy hamarabb lesz kint a könyv, mint karácsony! :)

Így a blog ismét háttérbe szorul, amit nagyon sajnálok, de ez van.

Megértéseteket köszönöm! :)

Kitti

2010. szeptember 2., csütörtök

20. fejezet

Ez egy kutyafuttába készült fejezet lett. Remélem ebben a részben ténylegesen megértitek Kristen érzéseit. Ez egy meglehetősen nyugodt fejezet, de a következőkben könnyed flörtökre, hatalmas bulikra és balhékra lehet számítani.

Puszi: Kitti

Halogatni mindent lehet, de menekülni előle nem! Egyszer sor kerül rá és csak akkor érezzük igazán, hogy már sokkal hamarabb meg kellett volna tenni.

Hajnali öt körül, már mindenki a padlón vagy épp valamelyik sarokba aludt. Kristen és én a fejünket a falnak vetve beszélgettünk, az álom elkerült minket.

-Caroline, hogy van?- kérdezte fáradtan suttogva.

-Jól, neki is nagyon hiányzol.

Kristen lehunyta a szemét, arra vágytam, hogy megcsókolhassam, de nem akartam elrontani azt, amit eddig felépítettem.

-Elmehetnénk ma meglátogatni?

Minden alakalmon kapva kaptam, amiben ő is szerepel.

-Persze, örülni fog!

Kris barátnője Melinda térdelt le elénk, az arca éber volt, mint aki nem bulizta át az egész éjszakát.

-Apámnak van Floridába egy nyaralója, amit odaadott nekünk három napra. Ma este nyolckor indulnánk, miután mindenki kijózanodott-pillantott hátra a többiekre- Csak a benzinpénzbe kell beszállni. Jöttök?

Egymásra pillantottunk, majd egyből rávágtuk.

-Igen!

-Akkor neveket és elérhetőséget.

Lediktáltuk neki egy papírra, aztán állt is tovább. Biztos voltam benne, hogy Aiden is jönni szeretne, így az ő nevét is mondtam.

-Felmegyek a fürdőbe kicsit rendbe szedem magam és utána indulhatunk!- mondta Kristen.

Bólintottam és a félhomályban lévő nappaliba Aident kezdtem el kutatni. Meg is láttam, a kanapén két lány között. Nem meglepő.

Átléptem a padlón heverő embereket és a barátomhoz hajoltam. Pofozgatni kezdtem az arcát, de erre ő megragadta a kezem és kispárnaként használva a feje alá rakta. Még a nyála is kifojt a bőrömre.

-Aiden!- kiabáltam, mire ő összerezzent és ingerülten nézett rám.

-Mi van?

-Először is enged el a kezem!

Miután megszabadultam a pulcsimba töröltem a nedvességet.

-Ma este indulunk Floridába, téged is felírtalak a listára.

A szemei rögtön felcsillantak. Láttam, ahogy most elképzelni a rengeteg bikinis lányt a tengerparton.

Elköszöntünk Melindától és megígértük neki, hogy pontban nyolckor itt leszünk.

-Lezuhanyozhatnál nálunk és aztán mehetnénk, oké?- kérdeztem Kristent, aki csak bólintott.

-Tyler neked minden ruhád, Michael lakásán van.

Az angyalom kérdőn tekintett rám, de én csak lehajtottam a fejem.

-Akkor majd este találkozunk!- intett nekünk Aiden és a másik irányba indult.

-Szóval, miért laksz még mindig ott?- kérdezte rögtön.

Idegesen tördeltem a kezem, mintha valamilyen szégyenletes bűnt vallanék be.

-Ott láttalak utoljára.

Megfogta a kezem, ezzel megállítva engem. Az arcán semmi mást nem láttam, mint kétségbeesést, ahogy szembefordult velem.

-Beszélnünk kell!- mondta határozottan.

Bólintottam és szinte futva tettük meg a pár utcát a háztömbig. Miután Kristen bement a fürdőbe, elfoglaltam magam és bár a másnapos gyomrom egyáltalán nem kívánta felbontottam két üveg sört.

Hallottam kiszűrődni a vízcsobogást, elképzeltem, ahogy Kris hófehér bőrén végig folynak a vízcseppek. Még a gondolattól és egy vágyakozó morgás hagyta el a számat.

A fürdőszoba ajtaja előtt álldogáltam és próbáltam magam meggyőzni, hogy ez nem helyes. A kezem már a kilincsen volt, amikor az ajtó hirtelen kinyílt és Kristen állt ott-hála égnek- teljesen felöltözve. A karom ami eddig félre érthetetlenül a kilincs felé nyúlt, zavartan a falra helyeztem, mintha csak támaszkodtam volna.

Kristen kérdő tekintetétől viszont nem tudtam szabadulni.

-Csak… azt akartam kérdezni, hogy találtál e bent…törölközőt- dadogtam össze-vissza.

Lábujjhegyre állt, hogy a fülemhez tudjon hajolni, és émelyítően belesuttogjon.

-Hmm, ügyes magyarázat- lágy hangja simogatott- Kár, hogy nem veszem be!

-Ezt honnan veszed?

Eltávolodott tőlem és már is hiányzott a test hője, ami belőle áradt.

A nadrágom felé bökött. Basszus!

Hideg vízzel zuhanyoztam le, hogy lehűtsem magam. Nem először éreztem úgy, hogy Kristen flörtöl velem. És pont én ellenkezte volna? Tegyen amit akar, csak ne menjen el megint.

Az angyalom a kerek konyhaasztalnál ült karba font kézzel, leültem vele szembe és vártam, hogy elkezdje.

Végül felsóhajtott és az asztallapot kezdte el bámulni.

-Szeretném megmagyarázni azt, ami történt.

-Már egyszer elmondtad- a hangom kissé hidegen csattant.

-De az érzéseimet nem!

Türelmesen vártam, kellemetlenül érezte magát egészen addig, amíg az asztal fölött át nem nyúlva megragadt az egyik kezem és szorosan az övéi közé fogta.

Az érintés nem csak őt nyugtatta meg, hanem engem is végtelen boldogsággal töltött el.

-Azon az éjszakán, amikor úgy döntöttem, hogy elmegyek. És elhagylak mindkettőtöket még remek ötletnek tűnt. Én a teljes szerelmemet akartam neked adni Tyler, de úgy nem ment, hogy közbe ott volt Adam is! Őt régebb óta ismerem és tudom mennyire a szívére vette volna ha téged választalak. Tudtam, hogy bármelyikőtöket választom fájdalmat okozok a másik félnek. De nem ez volt a fő ok, hanem, hogy nem tudtam volna a bűntudattal együtt élni.

-Segítettem volna neked elfelejteni- suttogtam.

-Tudom! De Adamnek ki segített volna? Esélyt akartam nektek adni a felejtésre, de mindent totálisan elszúrtam. Nem ért semmit! Mindkettőtöknek csak fájdalmat okoztam.

-És te elfelejtettél minket?- akaratlanul is közelebb hajoltam az arcához.

Megrázta a fejét, majd mélyen a szemembe nézett.

-Téged nem! Minden nap magam előtt láttam az arcodat, mégse jöttem vissza, mert azt hittem te már túl tetted magad rajtam.

-És még mindig úgy hiszed?- leheltem pár centire az ajkaitól.

Egy pillanat alatt elhúzódott tőlem.

-Ne csináld ezt!

-Mit?- kérdeztem ártatlanul.

-Barátok vagyunk, emlékszel?

Elszomorodtam, amiért neki kellett emlékeztetnie, amikor én akarok mindenáron bizonyítani.

Kristen megvárta amíg beledobálom a holmimat az utazótáskába. Caroline persze nagyon örült annak, hogy visszakapta bizonytalan időre a fogadott nővérét. Felérte ésszel, hogy ne előtte kérdezzen meg az ittléte felől, de azért a kérőd tekinteteket megkaptam. Ezért amikor Kristen kiment anyának segíteni sütni, gyorsan elmagyaráztam a húgomnak mindent.

-Szerintem még mindig szerelmes beléd!- állapította meg a mondókám végén.

Felnevettem, ennek képtelenségén.

Az idő gyorsan elrepült, elköszöntem anyukámtól és máris Melinda háza felé sétáltunk. A villa előtt kettő mini busz parkolt, előtte a már ismerős arcokkal. Aiden úgy láttam azért alkudozik, hogy ő vezethesse az egyik buszt. Nem tudom, hogy gondolta, amikor nincs is jogsija.

-Nem engedik, hogy vezessem a buszt-jött oda puffogva hozzánk.

-Talán, mert nincs jogosítványod hozzá!

-Talán, mert a vizsga előtt egy nappal elrángattál bulizni és holt másnaposan nem, emlékeztem semmire, amit megtanultam!

-Az jó buli volt!- kezdtem el nevetni, amikor eszembe jutottuk a régi emlékek.

-Srácok! Mivel csak tízen vagyunk és a buszok öt személyesek, két csoport lesz! Kik akarnak az egyes buszba ülni?- csendült fel Melinda hangja, mire rögtön öt kéz csapódott a magasba.

Ha jól láttam Adam is köztük volt. Nem örültem különösebben, hogy ő is jön, de legalább nem kell egész úton a képét néznem.

-Stip-stop, én ülök előre különben hányni fogok!- kiáltott Aiden és megcélozta a második buszt.

Kristennel nevetve követtük, ő ült az ablak mellé így belül kaptam helyet. Egy kis idő után, régi ismerősöm Kellan furakodott be a másik ülésre.

-Micsoda meglepetés!- örvendezett- Féltem, hogy valami balfasz mellé ültetnek.

A vezető ülésre még beült egy arcról ismerős fiú, később kiderült, hogy Chadnek hívják. Kristen volt az egyedüli nő köztünk, már most sajnáltam.

Melinda kopogott be az ablakon, mire Aiden kelletlenül letekerte.

-Ezt rád bízom, ha már nem vezethetsz! Ezen tartjuk majd a kapcsolatot- nyomott a kezébe egy vokitokit.- Legközelebb csak holnap délután álunk meg, Washington közelébe egy motelnál. Persze lesznek kisebb pihenők, majd előtte mindig szólok ha megállunk valahol.

Alig indultunk el Aiden máris kitalálta, hogy énekeljünk. Úgy éreztem magam, mint egy osztálykiránduláson. A gitárom is előkerült a nagy csomagtérből, de az éneklésbe nem segítettem be, Kristen is tartózkodott.

Miután a fiúk kikornyikálták magukat, az angyalom felé fordultam és jelentéktelen dolgokról beszélgetni kezdtünk.

-Nézzétek mit hoztam- fordult hátra vigyorogva Aiden egy DVD filmet tartva a kezébe- A múltkori horrorfilm!

-Vegyétek el tőle!- sikított fel Kellan.

Összezavarodva figyeltem, ahogy a nagy medve próbálja kikapni a szobatársam kezéből a filmet. Kristen hamarabb reagált, az arcát a mellkasomba temette és éreztem, ahogy rázza a nevetés. Csodás volt! Átakartam karolni, mindennél jobban vágytam rá. A karom automatikusan mozdult mielőtt még rájöhettem volna, hogy ez tilos. Úgy szorítottam magamhoz, mintha az életem múlna rajta.

Kristen nem úgy reagált, ahogy azt vártam. Nem taszított el, csak nevetve közelebb bújt hozzám és kényelmesen befészkelte magát a mellkasomra. Egy mosoly terült szét az arcomon, amit ő szerencsére nem láthatott.

Nem kellett kis idő, amíg az angyalom elszenderedett rajtam fekve. Én is egyre álmosabban pislogtam, de ennek a póznak minden pillanatát ki akartam élvezni.

-Helyes lány- jegyezte meg Chad, ránk nézve a visszapillantó tükörből.- A barátnőd?

-Csak volt.

-Ő szakított veled?- nem értettem ez mért érdekli.

-Igen.

Hümmögött pár sort, majd újra megszólalt.

-A nők többsége, ha egy valakit igazán szeretett, sosem felejti el 100%-osan. Sokkal ragaszkodóbbak és minden érzést elraktároznak magukba, ami azonnal előjön, amint találkozik az illetővel.

Szájtátva bámultam rá. Honnan tud ennyi mindent a nőkről?

-A volt barátnőm Jessica, négy éve elhagyott. Mindkettőnknek voltak különböző kapcsolatai, de nem maradandóak. Egyetlen pillanat kellett, hogy újra találkozzunk és ott folytattuk, ahol abba hagytuk. Az ilyen szerelmek nem tűnnek el, csak egy bizonyos ideig megfagynak.

Kristenre pillantottam, aki édesen szuszogott a mellkasomon, most még jobban öleltem magamhoz.

-Visszavárlak!- suttogtam a fülébe.

2010. augusztus 28., szombat

19. fejezet

Ebben nagyon- nagyon minimális dráma van. Bár én nem mondanám annak! :P Szerintem egy elég jól és hosszúra sikerült fejezetet hoztam össze. Aztán a végén nem megijedni! Mert amikor én írtam, na akkor nagyon féltem! :D

Csóközön: Kitti

Gratulálok Lilliennek a nyertesünknek!

Amint van egy szabad perced, ne sajnáld szórakozásra használni! Fizikailag ugyan elfáradhatsz, de a lelked megtisztul és boldogság hormon áradata zúdul rád.

Az eső nem esett, de meglehetősen hűvös volt, ahogy követtem Kristent a kert felé. Egészen addig nem állt meg, amíg egy olyan helyre nem értünk, ahol már senki nem láthatott minket.

A tenyerem izzadni kezdett, ahogy az arcát néztem. Olyan elgyötört volt…

-Tyler én nem akarom, hogy utálj!- motyogta a szemembe nézve.

-Nem utállak.

Nem is értem, hogy gondolhatta, hogy ilyet érzek iránta.

-Pedig megérdemelném!- közbe akartam szólni de leintett- A lehető legszemetebb alak vagyok, amiért így hagytalak ott. De másképp nem ment volna, nem tudtalak volna elhagyni, ha a szép szemeiddel nézel rám.

-És Adam?- leheltem.

-Mielőtt elindultam Los Angelesbe, találkoztam vele és elmondtam neki is ugyanazt, mint neked…

-És elengedett?- vágtam közbe ingerülten.

Mennyit álmodoztam arról, hogy mi lett volna, ha Kristen itt marad még ha azzal a ficsúrral is.

-Nem. Elkezdett győzködni és amikor azt hitte sikerült, leléptem- küszködve sóhajtott fel.

-Annyi idő eltelt és még csak fel sem hívtál!

-Mert tudtam, hogy mi lesz, ha meghallom a hangod vagy te az enyémet. Szerinted így eltudtuk volna felejteni egymást?

Dühös volt, de tudtam, hogy nem énrám hanem saját magára. Nekem viszont ökölbeszorított kézzel kellett állnom, hogy amikor ilyen közel van hozzám ne vonjam a karjaimba és ne valljak neki ismét szerelmet.

-Legyünk barátok és felejtsünk el mindent!- dobtam be a ,,B” tervet, ami egyáltalán nem volt a kedvemre.

Kétkedve nézett fel rám.

-És te eltudod felejteni, azt amit tettem?

-Már 6 teljes hónapja megbocsátottam neked- súgtam és nem túl okosan közelebb léptem hozzá.

A mozdulatom felkavarta a levegőt és Kris illata az orromba kúszott.

-Egy baráti ölelés?- vetettem fel, mert úgy éreztem menten, meghalok, ha nem érhetek hozzá.

Mosolyogva lépett oda hozzám és apró karjaival átölelte a derekam. Védelmezően magamhoz szorítottam a vállát, az arcomat a hajába temetve. Hihetetlen érzések öntöttek el, újra boldognak éreztem magam. Teljesnek.

Sajnos nem tartottak sokáig a csodás percek. Más volt ez az ölelés, mint régen, de még is annyira jól esett.

-Menjünk bulizni- mondta vigyorogva.

Megfogta a kezem és a ház felé húzott, én egészen utón a kezeinket bámultam, ahogy egymásba fonódnak. De ez csak egy baráti kézfogás volt.

Mosolyogva mentünk a konyhába, hogy magunkhoz vegyünk egy-egy üveg bort. Kristen azonnal meghúzta és nem úgy nézett ki, mint aki azt tervezi, hogy ma este józan marad. Így én csak kicsiket kortyolgattam az üvegből. Ha mindketten lerészegednénk, elszabadulni a számomra mennyei pokol.

Mellesleg bizonyítani akartam, mint Kristen legjobb barátja. Vigyázni rá, akárcsak a bátyja lennék, aki a kishúgát óvja.

Aiden nem hazudtolta meg magát, szédelegve sétálgatott a nappaliba a szintén hulla részeg emberek között.

Az angyalomat elvesztettem egy pillanatra a szemem elől, de mielőtt még a keresésére indulhattam volna az egész házban elment az áram. Gyanítottam, hogy valaki direkt lekapcsolta a biztosítékot. A nők többsége felsikított a sötétben és egyszer több kezet is éreztem magamon, ahogy próbálják megkeresni a villanyt. Mondjuk, nem tudom mért rajtam keresik…

A két karomat valaki a hátam mögé feszítette, azután éreztem, ahogy szorosan összekötik a csuklómat egy kötéllel.

-Mi a…?- kezdtem de, ekkor megragadtak és lelöktek egy közeli székre.

A szorítást most a lábaimon éreztem, ahogy a székhez láncolják. Kezdtem kicsit megijedni.

Egy pillanat alatt visszakapcsolták az áramot, vaksin pislogtam a hirtelen jött fénytől. Mellettem szintén két szerencsétlenül járt fiú volt egy-egy székhez kötözve. Az egyik Adam a másik, pedig jó barátom Aiden.

A helyzet még vicces is lett volna, ha nem látom meg a három lányt csábosan felénk közeledni, köztük Kristennel.

Reméltem, hogy nem azt tervezik, amit gondolok. Az egyik szőke lány a bámészkodók felé fordult.

-Ez a három srác kétségkívül a legszerencsésebbek között vannak. Öltáncot fognak kapni eme csodás lányoktól! Persze kicsit nehezítünk a dolgon. A fiúk megkötözött kezeit most kioldjuk és az a páros nyer, aki a legtovább kibírja, hogy nem ér a táncosokhoz.

Kristen lovagló ülésbe az ölembe helyezkedett, amitől én már azonnal felnyögtem. A kezemet szorító kötél, most a földre hullott. Ne! Kössék vissza!

Ezt tuti bebuktam.

-A nyertes pár megkapja a szüleim szobájának a kulcsát.

Azok biztosan nem mi leszünk. Bekapcsolták a hifi tornyot, a zene dübörögve töltötte be a nappalit. A vendégek kiáltozni és tapsolni kezdtek.

Kris csípője megmozdult az enyémen. Ah, miért pont engem szúrtak ki? Amikor épp azon vagyok, hogy a legjobb barátja legyek. Így nem fog menni!

-Te találd ki, hogy én legyek az áldozat igaz?- ziháltam kétségbe esetten.

-Még szép!- a fülemhez hajolt és megnyalta.- Barátok vagyunk.

Kristen teste hullámozni kezdett rajtam, miközben a kezei mindenfelé kalandoztak rajtam. Nagyokat lélegeztem és minden figyelmemet arra fordítottam, hogy a kezeimet a szék mögött tartsam.

Aidenre néztem, aki kaján vigyorral figyelte a vörös csajt, aki a nadrágjában matatott. Hogy a fenébe bírja ki? Ráadásul részeg.

Kristen a már bőszen feszülő férfiasságomba markolt és ezzel egy időben a nyakamba harapott. Meghalok, én ezt nem bírom.

-Kiesett!- kiáltotta a játékvezető Aidennek, a barátom már a lány mellét markolászta.

Adam nem is az öltáncosára figyelt, hanem az én Kristenemre. Egy óvatlan mozdulattal átöleltem az angyalom derekát, amikor rám kiáltottak jöttem rá, hogy ezt nem kellett volna.

Kristen nevetve hagyta abba a mozgást és az arcomra nyomott egy puszit.

-Huh, azt hiszem itt pár embernek sürgősen le, kell hűtenie magát- vihogott egy pasas felénk bökve- Irány a medence, ruhástól!

Mint egy csorda tehén futott mindenki a kerti medencéhez, szívesen üldögéltem volna még Krissel, de ő megfogta a kezem és futni kezdtünk a többiek után.

Az ember tömeg nem fékezett le a medence pereme előtt, sorba ugráltak be. Amikor mi következtünk bele se mertem gondolni milyen hideg a víz, csak kézen fogva belevetődtünk.

Amint felértem a felszínre az angyalomat kutattam, de túl sokan voltunka vízbe. Aztán éreztem, hogy hátulról lábak fonódnak a derekam köré, majd a kicsi kezek a nyakamat is átkulcsolják.

-Nem is gratuláltam még a második helyért, elég sokáig bírtad! Pedig mindent bevetettem- nevetett édesen a fülembe.

-Igen azt láttam! Te boszorkány!

Lemászott rólam és szembeállt velem, kár volt. A rajta lévő kék mini ruha rátapadt a testére, kiemelve csodás idomait. A vágyam újra éledezni kezdett a hideg víz ellenére.

-Ezt már egyszer mondtad nekem.

Tudtam, hogy arra gondol, amikor azt mondtam neki, hogy fekszem le vele. Persze addig ügyeskedett, amíg végül még is megtettük.

Gyorsan eltereltem a témát, mielőtt még mindkettőnknek elromlik a kedve.

-Kíváncsi vagyok, miket tartogat még ez a buli.

Kristen kacagni kezdett, amit én elragadtatva figyeltem.

-Ne akard tudni!

A banda a hidegtől szinte teljesen kijózanodott, mivel senki nem hozott pótruhát mindenhonnan szedegettünk össze pólókat és nadrágokat. Volt, akinek már csak női felső jutott. Én szerencsére normális göncöket kaptam.

Újra elkezdődött a piálások sorozata, megint próbáltam keveset inni, de Kristen szemlátomást nem így vélekedett erről. Ezért, amikor egy wisky-s üveggel a kezében láttam elvettem tőle és egy másik arra dülöngélő ember kezébe nyomtam.

-Héé!

-Ne igyál többet!

Elmosolyodott és egy könnyed mozdulattal a hűtőbe nyúlva kivett egy másik üveget. Megcsóváltam a fejem, nem fogok vele erről veszekedni.

Egy idő után felvetődött az a gondolat, hogy menjünk be a belvárosba garázdálkodni. Páran el is indultak de én a házban maradtam Kristennel és még legalább tíz emberrel. Akiknek vagy nem volt kedvük menni, vagy már járni se tudtak.

Aidennel a DVD filmeket nézegettük, épp azon veszekedtünk melyik horrort nézzük.

-Mondom, hogy ez jó! Mindenki meghal benne, nincs semmi happy end.

-Aiden, nem nézünk olyat, amiben más sincs csak vér és még több vér!

Fújtatva keresett új film után. Körülnéztem a nappaliba, hogy le ellenőrizem Kristen a lábán áll e még.

De nem láttam sehol. Odamentem az egyik barátnőjéhez, hogy megkérdezzem nem látta-e valamerre.

-Kb. 15 perccel ezelőtt mondta, hogy felmegy az mosdóba.

Az emelet felé pillantottam és felszaladtam a lépcsőn. Benyitottam minden szobába, de azok mind üresek voltak. Egy kigyúrt srác segített a kutatásban, azt hiszem Kellannak hívták.

Miért ilyen baromi nagy ez a villa?

Az egyik folyosón haladva, egy erőtlen sikítást hallottunk. Mint két örült kezdtünk el rohanni a hang irányába. Az egyik hálószobába találtam rá az én angyalomra, amint egy durván ittas állapotban lévő férfi rajta fekszik és a pólóját húzogatja le róla.

Gondolkodás nélkül lehajítottam a földre, de ahelyett, hogy neki ugrottam volna Kristen remegő testét öleltem magamhoz.

-Kellan! Intézd el kérlek!- kiáltott a megkövült srácra az ajtóban.

További két ember jött még fel, segíteni, de addigra Kristent már kivittem a szobából a friss levegőre.

Az arcát a mellkasomba temette és keservesen felzokogott.

-Annyira megijedtem- súgta elcsukló hangon.

-Ne haragudj, figyelnem kellett volna rád.

-Nem a te hibád!

Erősen szorítottam magamhoz, és ezúttal nem a vágy irányított. Egyedül a szerelem, amit iránta éreztem.

Kellan feldúlt arccal mellénk lépett.

-Kidobtuk, visszajöhettek!

Egy hálás mosolyt küldtem felé. Bármennyire is sajnáltam, hogy nem én verhettem szét az arcát.

Mikor a legújabb cimborám lelépett Kristen felnézett az arcomra és egy apró puszit nyomott a számra.

-Köszönöm!

Döbbenten álltam, nem számítottam erre a reakcióra. Végül is barátok vagyunk, megengedhetünk magunknak egy- két szájra puszit nem igaz?

Visszamentünk a villába, ahol már lekapcsolták a villanyokat és elkezdődött a horror film nézés. Leültem Kristen mellé a kanapéra, általában nem félek az ilyen filmektől, de néha még én is rendesen összerezzentem.

A lányok minden félelmetes résznél felsikítottak és eltakarták a szemüket. Csak akkor ijedt meg mindenki igazán, amikor kaparászást hallottunk az ablak felől. Leállítottuk a filmet és abban a pillanatban egy éles sikoly hangzott fel valahonnan az udvarról.

Annyira megrémültünk, hogy hirtelen még megszólalni se tudtunk.

A következő zaj egy hatalmas puffanás volt az emeletről, majd mintha valaki a kerítést rázná tiszta erejéből zörgést hallottunk a kert felől. Kristen kivételével az összes nő kiáltozni kezdett félelmében, alig bírtuk őket lecsitítani.

-Milyen faszom horror film volt ez, hogy már képzelődök is?- kérdezte valaki.

Aiden lehajtotta a fejét és úgy válaszolt.

-A mozikban ezen a filmen valaki szívrohamot kapott így betiltatták a filmet. /igaz történet/

Egyszerre többen káromkodták el magukat.

Most egy férfi kiáltás szűrődött be a házba, a hideg futkosott a hátamon.

Ötös csoportba verődve, indultunk ki az udvarra különböző nehéz tárgyakkal a kezünkben. Aiden egy párnát tartott maga előtt.

-Ez minek?- kérdeztem tőle, minél kevesebb zajt csapva.

-Védőpáncél.

Ha nem féltem volna annyira, tuti képen röhögöm.

-Mért pont mi jöttünk a kertbe? Innen jött a legtöbb sikítás- suttogta rémülten Kellan.

Na ennyit a nagy medvéről.

-Ne legyetek már hülyék, biztos csak szórakozik valaki!

-Szerintem is! Azok, akik elmentek a városba.

Mint egy végszóra, a randalírozós banda visszaért és röhögve jöttek felénk. Még többet ittak, mióta utoljára láttuk őket.

-Ti mit csináltok itt, ezzel a sok vacakkal?

Újabb sikítás, és csörömpölés a garázsból. Az újonnan érkezők is elhallgattak félelmükbe.

-Ha nem ti…akkor kik?- Aiden majdnem sírni kezdett.

-Szerintem hívjuk a rendőrséget!

-Nyugi már!

-És ezt mégis, hogy gondoltátok? A fele csapat be van tépve, szerintetek a rendőrök nem vennék észre a konyhapulton a kartonnyi füvet?

Gondolkodva hallgattunk el ismét.

-Gyerünk a garázshoz!

-Nem vagytok normálisak, én biztos nem megyek!- mondta Aiden és lecövekelt az egyik padra.

Még jó néhányan követték a példájukat, felbátorodva indultunk el a célunk felé.

A különálló garázs közelébe már hallottuk a zajokat kiszűrődni. Kellant és engem lökdöstek előre, hogy menjünk mi be először. Hát köszi szépen, gyáva népség!

A helyiségben minden hang elhalt, még a kezem is remegett.

-Tudjátok elég gáz, hogy ennyire paráztok!- mintha maga a sötétség suttogott volna.

-Ahhoz képest, hogy a fele csoport hímnemű- ezt a hangot felismertem, Kristen.

Feloltódott a villany és legalább hat lány és két fiú ott állt, levakarhatatlan vigyorral az arcukon.

-Ti voltatok végig?- kérdeztem meglepetten.

-Gondoltuk, senkinek nem fog feltűnni filmnézés közben, hogy eltűnik pár ember. Csak azért, hogy rátok ijesszünk!

A többiek is mögénk léptek és szinte kézzel fogható volt a megkönnyebbülés rajtunk.

-Ez bosszúért kiált!- mondta elszántan Kellan és az első lány t a derekánál fogva megragadta és mint egy zsákot a vállára dobta.

Én hasonlóképpen tettem ezt Kristennel. Mások is követték a példánkat és mivel a levegő hajnali háromra rettentően lehűlt tudtok, hogy senki nem vágyik egy mártózásra a medence hideg vízében.

Kellan gondolkodás nélkül dobta bele a terhét a vízbe. Én kicsit sajnáltam a kapálózó Kristent de hát nem volt mit tenni…

Az összes ijesztgetős kedvében lévő cimbora a vízbe került, mi gonoszul a medence szélén álltunk és nevettünk rajtuk. A mosoly azonnal lefagyott az arcomról, amikor 3 ember keze fonódott a lábaimra és próbáltak meg belehúzni a vízbe.

Kellan és Aiden gyorsan a segítségemre siettek és a karjaimnál fogva húztak vissza. De amilyen formánk, őket is valaki meglökte hátulról, így mi is az éjszakától hideg vízbe kötöttünk ki.

Kétségkívül ez volt életem legjobb bulija, ami főként Kristennek köszönhető. Az én Angyalomnak!

Szavazás-3. forduló

3.FORDULÓ(plankton):

Orsi: ,,Azért választottam ezt a képet...mert én ahogy a plaktont elképzeltem annak ilyen kis helyes feje van és ezen a képe tökre hasonlit Rob arra a képre amit én elképzeltem a planktonoktról :P"
***

Beus: ,,- De Kris, én plankton akarok! Ha nem kapok, akkor itt a szinpadon fogok hisztizni!!!!!!!! xD"

***
Bells: ,,Rob a vízben és ő egy plankton....vagy körülötte is lehenek az minegy :D"

***

Lilien: ,,Szóval összeszerkeztettem a két képet de nem nagy cucc..:d jha igen és azért választottam ezt mert ugye ott van planktóni(asszem így hívják) és uyge ő plnkton és Rob mosolya hasonlít rá..olyan rosszfiúsan aranyos és minden lány aw... :D nos ennyi a magyarázat hozzá bár nem nagy cucc.. :D"
***
hát azért mert a plankton a vízbe úszkál, és ő is ...ennyi  :)) Javier Beltran and Robert Pattinson in Little Ashes Robert szerepe : Salvador Dali

Weronci: ,,hát azért mert a plankton a vízbe úszkál, és ő is ...ennyi :))
Javier Beltran and Robert Pattinson in Little Ashes
Robert szerepe : Salvador Dali"