22. fejezet

Már reggel 9 óta kész van, csak nem volt netem! :S Humoros, nyugodt, romantikus fejezet lett. Élvezzétek ki!

Kitti


Az élet nehéz, még ha mi magunk is tesszük azzá, gondtalanul cselekszünk, miközben utánunk az özönvíz.



Tyler szemszög


Egymás után pakoltam a lábaimat, a szememet a poros talajra szegeztem. Nem érdekelt merre megyek, az se, hogy esélyem van eltévedni. Semmi sem érdekelt. Próbáltam az agyamból kiszorítani Kristen emlékét. Mégsem hibáztattam őt, én voltam a hibás, amiért bedőltem neki. Hisz ő gyönyörű, bárkit megkaphat magának. Miért pont én kellenék neki a rengeteg bajommal együtt?
Az országút mellettem üresen terült el, senki nem járt erre. Ez abszolút Aidenre vall, csak ő képes így eltéríteni minket.
Pár lépés után Chad parkolt le mellettem a busszal, már mindenki benne ücsörgött.
-Gyere szállj be! Meg van a térkép.
Nagy sóhajjal nyitottam ki a hátsó ajtót. Szerettem volna még egy kis időt nyerni, mielőtt újra szembefordulok vele.
Amikor beültem boldogan tapasztaltam, hogy Kristen és énköztem Kellan terpeszkedik, eltakarva előlem Őt.
A feszültség tapintható volt, ahogy a busz gurulni kezdett, Kellan és Aiden nem hagytak cserben.
-Tyler ha tudnád miről maradtál le!- szólt hátra nekem izgatottan a barátom.
Nem válaszoltam, vártam, hogy folytassa.
-A benzinkúton volt egy olyan jó csaj, amilyet még életedbe nem láttál.
Felnevettem. Aiden majdnem minden nőre ezt mondja.
-Gondolom megszerezted a telefonszámát-állítottam.
-De még, hogy!– rötyögött mellettem Kellan- Tulajdonképpen ezen a benzinkúton lehetet kapni a legalapvetőbb gyógyszereket, ha valakinek szüksége van rá. Aiden odakönyökölt a pultra, csábosan a csaj szemébe nézett és ezt mondta: Egy hashajtót kérek!
Kitört belőlem a nevetés, Kellan valósággal fuldoklott mellettem.
A barátom felnyögött az első ülésen.
-Nem tehetek róla! Mostanában rendetlenkedik a gyomrom!
Erre csak még jobban röhögtünk, további öt percig nem bírtuk abba hagyni és én egy pillanatra megszabadultam minden kínomtól. Attól, hogy ilyen rosszul sültek el a dolgok nem hagyom, hogy tönkre menjen ez az út, amit annyira vártam!
Kristen hangját mióta elindultunk, egyszer sem hallottam. És cseppet sem bántam.
-Aiden, azt hiszem a ma történtek, felugranak a csajozós történeteid lista élére!
-Van több is?- kérdezte kíváncsian Kellan.
-Nincs!- vágta rá Aiden.
-Van bizony- feleltem én.
-Halljuk!- cukkolta Chad a barátomat.
Kellan tapsolni kezdett, hogy engem ösztönözzön. A szobatársam hirtelen hátrafordult.
-Tyler, ha egy szót is mondasz köztünk mindennek vége!
Nem foglalkoztam a fenyegetésével, úgysem veszi komolyan.
-Egyszer a kedvenc kávézómba voltunk- hallottam, ahogy Kristen élesen beszívja a levegőt-és Aidennek a slicce beleakadt egy kiálló csavarba a pultnál. Magától persze nem bírta kiszedni én pedig nem terveztem, hogy segítek neki. Épp aznap kezdett ott egy fiatal pultos lány. Aiden megkérte, hogy segítsen rajta, mire a csaj nemet mondott. Egy órán keresztül ott könyökölt a pultnál és azt ecsetelte, mit fog vele csinálni, ha végre kiszabadul. Ekkor lépett be egy 60 év körüli nő és meglátta a bajba jutott áldozatot. Aiden hiába próbált ellenkezni, hogy neki bizony nem kell segítség a nő nem tágított.
-Megfogta a…?- kérdezte döbbenten Kellan a szobatársamat.
-Én a megmarkolta szót használnám, szegény még mindig érzékeny a durva érintésekre.
Azt hinnénk, hogy a férfiak milyen együtt érzőek, ha ilyenekről van szó. De ez koránt sem igaz, a busz rázkódott a nevetéstől.
-Nem állunk meg valahol enni?
-Kellan ettél a benzinkúton egy fél méteres szendvicset!
-Fejlődő a szervezetem- simogatta a hasát.
-Mindjárt Baltimore-nál vagyunk, ahol találkozunk a többiekkel. Addig kibírod nem?- szólt hátra Chad.
-Legfeljebb megeszem Kristent, minden testrészét külön.
Tudtam, hogy csak viccel, de bennem még is tűzként lobbant a féltékenység. Ő az enyém! Szomorúan gondoltam arra, hogy ez nem így van. Bármennyire is szeretném.

Nem telt el sok idő, míg csakugyan oda értünk. Egy motelnál álltunk meg, ahol valószínűleg az éjszakát töltjük. Amikor kiszálltunk kerültem Kristen pillantását, bár azt végig magamon éreztem.
Aiden mellé léptem és játékosan oldalba böktem. Sértődötten elfordult.
-Mondtam… köztünk mindennek vége!
-Köztünk is?- kérdeztem a Kristennel történtekre utalva.
Aiden meglepődve felém fordult, majd Kris pillantott és vissza rám.
-Sajnálom haver!- veregette meg a vállamat.
-Én is- suttogtam.
Először néztem Kristenre és megdöbbentő volt, amit az arcán láttam. A szemei felvoltak a dagadva a bőre falfehér árnyalatot öltött, lehajtott fejjel egy kavicsot rugdosott az út szélén. Megsajnáltam, de hamar visszanyomtam magamba ezt az érzést. Fordítva kellene ennek lennie.
A másik busz is hamar beért, fintorogva néztem, ahogy Adam kiszáll belőle. Mintha nem lenne így is nehéz a helyzet.
Melinda elkezdte a szobák kiosztását, amikor Kristenhez lépett mondott neki valamit, amiért Ő rám kapta a tekintetét és zavartan bólintott.
Megfeszült izmokkal figyeltem, ahogy Kris felém közeledik. Apró termete most még törékenyebbnek tűnt.
-Egy szobába osztottak velem, igaz?- kérdeztem cseppet sem kedvesen.
Leszegett fejjel bólintott.
Sóhajtva szedtük ki a csomagokat a buszból, mivel nem vagyok bunkó segítettem Kristennek felvinni a táskáit a szobánkig.
A motel nagyon egyszerű volt, de otthonos. Sehol semmi díszítés, csak egy- két kép a falon.
A szobánkba egy francia ágy állt, mellette egy kényelmetlennek tűnő heverővel.
-Tiéd a nagy ágy!- mondtam Kristennek, aki csendesen kullogott mögöttem.
Végig feküdve a heverőn lehunyt szemmel relaxáltam. Kristen jelenléte nem sokat segített.
-Azt hittem elmész- jegyeztem meg.
Kis idő elteltével remegő hangon válaszolt.
-Melinda lebeszélt róla.
Nem tudtam eldönteni, hogy ennek örülnöm kellene e vagy sem. Felidéztem a buszban lezajlott beszélgetésünket, amikor Kristen tehetetlenül felnyögött, az miatt, hogy nem mondhatja el nekem viselkedésének okát.
Rádöbbentem, hogy neki sem olyan egyszerű. Nem önszántából hallgat, hanem egy ígéretet teljesít, ami mindig megbukik akárhányszor hozzáérek.
A szemeim kipattantak, amikor meghallottam Kristent sírni. Labdává gömbölyödve feküdt az ágy szélén.
Miattam sír, mikor ő sem tehet semmiről. Egyikőnk se hibás, a tényezők kényszerítettek minket erre.
Futva szeltem át a szobát, Kristent felemeltem, hogy az ágy szélére ülve az ölembe vonhassam. Nem ellenkezett, görcsösen kapaszkodott belém.
-Sajnálom, nem akartam így bánni veled- súgtam selymes haját simogatva.
Rám emelte könnyes tekintetét.
-Szeretlek Tyler, de nem lehetünk együtt!
Kétségbe esetten szorítottam magamhoz. De én vele akarok lenni!
Két tenyerem közé fogtam az arcát és ajkamat finoman hozzá nyomtam az övéhez. Nem voltam vad, nem akarván megijeszteni. A nyelvemet megfontoltan húztam végig a felsőajkán, majd az alsón. Próbáltam meggyőzni, bizonyítani, hogy nekünk mindenképpen együtt kell lennünk.
A teste remegett a kezemben az elfojtott vágytól, egy utolsó csókot nyomtam a szájára. A homlokomat az övének döntöttem és lehunytam a szemem, hogy kiélvezhessem a pillanat minden varázsát.
-Ne hagyj magamra, kérlek!- könyörögtem elcsukló hangon.
-Ha…ha ez kitudódik nagyon nagy bajba leszek.
A vérem felpezsdült.
-Tartsuk titokba! Nem mondjuk el senkinek, csak kérlek…
Reménykedve figyeltem az arcát.
-Még gondolkodnom kell ezen, elszámolni a saját lelkiismeretemmel.
-Nem bírom tovább nélküled.
Magammal húztam az ágy közepére, a mellkasomra vonva. Őrült erővel akartam tartani őt belesűríteni minden szerelmemet, ehelyett mégis féltőn öleltem át, miközben azt kívántam, hogy majd egyszer így haljunk meg. Együtt.