1. fejezet

Hát íme az első fejezet, kicsit rövidke lett. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy folytassam-e. Negatív, pozitív kritika egyaránt jöhet. Jó olvasást! :) Kitti

Tyler szemszög

Egy nagy sóhaj kíséretében átfordultam a másik oldalamra, amire válaszul fájdalmasan megsajdult a fejem. Aiden és én tegnap két emelettel voltunk feljebb egy házibuliba, annyi még rémlik, hogy a szobatársam egy szál alsónadrágba az utcán rohangált a Süss fel napot énekelve- hajnali kettőkor.

A naptárra pillantva eszembe jutott valami ami jobb lett volna ha nem történik meg. Ma jön vendégségbe hozzánk Aiden anyukája.

A lakásunk inkább hasonlított egy disznók által megtámadt harcterületre mint egy szeretettel lakott rendes kuckóra.

Magamra kaptam a tegnapi szennyes ruhakupacból egy farmert és igyekeztem rendet teremteni. Amikor megláttam a plafonra ragadt wc papírt letettem az egészről, hogy itt valaha is tisztaság lesz.

Aiden nem zavartatta magát, békésen és főként másnaposan hevert az emeletes ágyán- számomra kész rejtély, hogy mászott oda fel totál részegen.

- Aiden, mindjárt itt az anyád!

Erre csak morgott valamit, de nem úgy tűnt mint akinek szándékában áll ma még felkelni. A konyhába mentem és az első kezembe akadó lábosba hideg vizet engedtem, tudtam, hogy a kedves barátom ezért nyakamat véti, de csakis az ő érdekébe teszem.

Megemeltem a lábost és a tartalmát Aidenre borítottam. Annyira megijedt, hogy még az ágyról is leesett amit már igazán nem lehetett röhögés nélkül kibírni.

- Normális vagy, bassza meg???- kiabált rám- Van fogalmad arról milyen álmos vagyok?

- Nem, de arról igen, hogy anyukád mit fog szólni ha meglát így.

Aiden nem úgy nézett ki mint akinek leesett amit az előbb mondtam. Felhúztam a földről és a kezébe nyomtam egy csomó ruhát.

Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón mire mindketten felkaptuk a fejünket.

- Máris itt van? Tyler nyisd ki az ajtót, addig én kerítek egy rágót.

- Neked egy csomag rágó sem lenne elég, nem, hogy egy!- viccelődtem miközben az ajtóhoz csámpáztam.

Nagy meglepetésemre nem a barátom anyja állt a küszöbön, hanem egy felbőszült szőke nő akit még az életembe nem láttam. De ő valószínűleg már ismer engem mert egy hatalmas pofon csattant az arcomon.

- Te mocskos disznó!- üvöltözött velem mint egy idióta- Tönkre tetted az életem!

Megláttam Aident, ahogy felém igyekszik, de amint meglátta az előttem álló hisztérikát rögtön visszafordult. Ennyit a jó barátokról.

- Ne haragudj, de ismerjük egymást?- kérdeztem a tőlem telhető legudvariasabban.

Erre ő felsikított és szó szerint nekem esett, vadul ütögette az öklével a mellkasom és minden ütés után újabb pofon landolt a képemen.

Megelégeltem és a csuklóit lefogva a falhoz szorítottam, erre ő elkezdett zokogni. Na még csak ez hiányzott kora reggel.

- Tyler, Aiden megjöttem!- kiabálta a lépcsőházból a legjobban nem kívánt személy.

A lányt elkezdtem rángatni a szobám felé, ha Mary itt meglátja nekünk végünk. Betuszkoltam a szekrényembe majd rázártam az ajtót, reménykedve, hogy nem töri fel.

Aiden már rohant is az ajtóhoz és tárt karokkal várta az édesanyját, aki amint belépett körbe nézett a szobában és arrébb lökte a fiát.

- Komolyan mondom ide egy nő se lenne elég, hogy mindent rendbe rakjon.- morogta miközben leakasztott a fogasról egy alsónadrágot, ami szerintem nem az enyém volt.

Dörömbölés hallatszódott a szobámból mire Aiden és én is köhögő rohamot kaptunk. Mary felvont szemöldökkel nézett ránk majd megindult a birodalmam felé.

- Figyu, anya nem kéne bemenned!- esdekelt Aiden mellette halladva.

- Igen, szörnyű nagy kupi van még pizza is rohad az ágy alatt.- segítettem be én is.

De Mary megállíthatatlan volt, tornádóként rontott be a szobába és mintha a szekrényre lett volna írva, hogy: ,,Itt van az amit keresel!” kinyitotta az ajtót.

A szőke liba hálásan nézett Maryre mintha valami angyal lenne, Mary viszont nem úgy nézett rám mint aki engem angyalnak tart.

- Tyler, a szekrénybe tartod a barátnődet?

- Valójában nem az enyém hanem Aidené.- feleltem teljes nyugodtságba.

- Ja igen, az enyém.- egy pillanatra megállt majd rám kapta a tekintetét- Mi van?

Alig bírtam visszafojtani a feltörni készülő nevetést, de a következő percbe láttam, hogy az ismeretlen lány tiltakozni készül ezért gyorsan megragadtam a karját és a kijárat felé tereltem.

- Sajnos Tiffanynak pont mennie kell.- tette hozzá gyorsan a szobatársam.

- Engem Britneynek hívnak!

Szerencsére ezt már Mary nem halhatta mert már az előszobánál jártunk. Tiffanyt kilökdöstem az ajtón, el is indult de még gyorsan visszafordult és a tenyere újból az arcomon csattant.

- Köszi.- motyogtam.

***

- Azt hittem már sose megy el.- mondta Aiden egy üveg sört nyújtva felém.

Elnevettem magam és nagyot kortyoltam a sörömből, ami nem igazán esett jól a másnapos gyomromnak így le is raktam.

- Szóval ki volt ez a Tiffany?- kérdezte oldalba bökve.

- Britney.- javítottam ki- Fogalmam sincs, azt hittem te ismered.

-Nem volt rossz.

Elfintorodtam, soha nem tetszettek a szőke lányok biztos nagyon részeg lehettem ha kikezdtem vele. Felkeltem a kanapéról és a biciklimhez indultam.

- Megyek dolgozni, este jövök! Ha gondolod ugorj be hozzám.

- Én és könyvtár. A-a, kivan zárva!

A könyvtár ahol dolgoztam nem volt messze a lakásunktól, kényelmesen elbicikliztem anélkül, hogy kifáradtam volna.

A főnököm rögtön le is üvöltötte a fejem amint odaértem, állítása szerint egy órát késtem.

Ma is könyveket kell pakolnom, állapítottam meg. Épp az asztalokról szedtem össze a nem használt a könyveket és raktam a kocsira amikor valaki kivette a kezemből azt a darabot amit épp raktam volna el.

Felnéztem és egy körülbelül velem egy korú vöröses- barna gyönyörű lánnyal találtam szembe magam. Sokszor láttam már itt egymagába ülni, de még soha nem mertem megszólítani.

-Az a könyv még kell!- mondta a gyönyörű szép hangján.

Én meg csak álltam mint egy szerencsétlen és meg se tudtam szólalni. A lány újra a könyvre nézett, majd amikor észrevette, hogy még mindig itt vagyok dühösen rám meredt.

- Mi az, megfogod várni amíg kiolvasom?- kérdezte maró gúnnyal.

- Igen, tulajdonképpen azt terveztem.- feleltem mosolyogva.

Hangosan kifújta a levegőt aztán tovább olvasott. Leültem a vele szemben lévő székre és figyeltem, ahogy olvasás közbe néha összeráncolja a szemöldökét és az ajkát rágcsálja.

- Figyelj, baromira idegesít, hogy bámulsz! Így nem tudok olvasni.

- Akkor ne olvass, inkább bámuljuk egymást!- vetettem fel az ötletet.

Mint egy mérges kiscica úgy nézett rám, ahogy összeszedte a cuccait és az ajtó felé rohant.

Fogalma sincs ezzel mennyit rontott a saját helyzetén, mindig is az olyan lányok tetszettek akikért harcolni kell.