4. fejezet

Lányok csak szólok előre, hogy ez az utolsó nyugis fejezet. A következőkben elkezdődik a dráma aminek már az első hányadait láthatjátok. Kíméletlen leszek! Sokan tudjátok mennyire odavagyok az ilyen dramatikus részekért így ők körülbelül tudják mire számíthatnak. De ez még annál is ,,rosszabb” lesz!

Kitti

Az ajtóban állva nehezen tudtam elengedni új imádatom tárgyát. Egy őrült pillanatig azon gondolkodtam, hogy bezárom az ajtót a szökést megakadályozva.

Egyvalami tartott vissza ettől: a kishúgom.

-Gyere holnap át.- könyörögtem suttogva mint egy gyerek.

Kristen nem válaszolt csak egy puszit nyomott közvetlen a szám sarkába. Az ajtófélfába kapaszkodva tartottam vissza a vágyamat, hogy hozzá érjek.

Figyeltem távoldó alakját, ahogy lemegy a lépcsőn-képes lettem volna egésznap csak nézni.

-Nagyon tetszik neked.- állapította meg Caroline.

-Jól látod. Mit rajzoltál neki?

Caroline szélesen rám mosolygott és ebből tudtam- nem fogja elárulni.

Felkaptam könnyű testét és finoman a kanapéra hajítva csiklandozni kezdtem.

A testvérem vadul vergődött a kezeim között, hangos kiáltozások közepette.

-Mond meg!- követeltem.

Egy pillanatra abbahagytam tevékenységemet, hogy válaszolni tudjon.

-Nem!

Tovább kínoztam, amikor kicsapódott a bejárati ajtó és Aiden sétált be rajta.

-Én is jövök!- kiabálta és rám ugrott mire én elterültem a padlón- Megvédelek Caroline!

Aidennek keresztbehúztam tervét azzal, hogy lefogtam a karjait.

-Kölyök, most!

Caroline rögtön teljesítette a parancsot, engem halálra csikizve.

-Jó, elég!

Mindhárman kifulladva hanyatt feküdtünk és levegő után kapkodtunk.

-Elmegyünk valahova?- kérdezte a húgom.

-Fürödjünk meztelenül a szökőkútba!- jött a hang Aiden felől.

-Idióta!- vágtam fejbe egy párnával- Múzeumba megyünk.

Aiden fájdalmasan felnyögött, de nem ellenkezett.

A Metropolitan Museumba sétáltunk, a barátom lemaradt mögöttünk, bár gyanítottam, hogy már a büfében ül.

-Nézd a festő, hogy játszik a színekkel. Ha jól megfigyeled kiolvashatod a színekből a művész hangulatát amikor a műt készítette.- mondtam egy éjszakai tájképet vizsgálva.

-Tényleg! Mintha komoly lelki probléma kínozta volna.- motyogta Caroline.

Aiden egy félig olvadt csokit majszolva állt mellénk.

-Tiszta gáz ez a kép! Ilyet én is tudok festeni.- mondta tele szájjal.

-Ugye tudod, hogy itt nem szabad enni?- kérdeztem a csokira nézve.

A szobatársam közül pillantott, majd a csomagolás egész tartalmát egybe bekapta.

***

-Mit fogunk vacsorázni?- kérdezte Caroline miközben a hűtőbe kutatott.

-Majd rendelünk pizzát.

A húgom leült mellém a kanapéra és szorosan hozzám bújt.

-Nem szép dolog, hogy ilyen kajákkal etetsz! Az ebéd is hamburger és hotdog volt. Ezek mind olyan ételek amik károsak lehetnek az egészségemre.

Mosolyogva figyeltem a szónoklatát.

-De…- kezdte a mutatóujját feltartva- ha lenne egy szép barátnőd akit történetesen Kristennek hívnak nem kéne többet ezzel foglalkoznod.

Hangosan felnevettem, kis törpe és Ő oktat engem.

-Inkább megvárom amíg te felnősz és főzöl rám.

-Arra várhatsz.

Megrendeltük a pizzát, majd miután közösen elfogyasztottuk megágyaztam a testvéremnek a szobámba. Jól betakargattam és készültem kimenni, de utánam szólt.

-Tyler, gitározol nekem?

Michael mindig játszott Carolinenak lefekvés előtt, igaz akkor még nagyon kicsi volt, de ettől könnyen elaludt.

-Tudod, hogy nem vagyok valami jó.

Caroline égnek emelte a tekintetét és a gitárt az ágyra helyezte. Nem tudtam neki nemet mondani, ahogy könyörgő szemekkel rám nézett.

-Melyiket szeretnéd?

-Nagyon jól tudod, hogy melyiket! Azt amit Michael tanított neked.

Nagy levegőt véve kezdtem el pengetni a húrokat, miközben a húgom arcát figyeltem. A dallamok betöltötték a szobát és hallottuk amint Aiden a másik helyiségbe dúdolni kezdi. Ráénekeltem azt a szöveget amit később én írtam a dallamhoz. Ez volt a bátyámmal a közös dalunk.

Caroline arcán egy apró könnycsepp gördült le, amitől a szívem szakadt meg. Semmit nem utáltam jobban csak ha őt sírni láttam.

A hangszert félretéve magamhoz öleltem és lassan ringatni kezdtem, hogy minél előbb elaludhasson.

Mikor már halkan szuszogott a karjaimba és biztos lehettem benne, hogy nincsenek fájdalmai én is lehunytam a szemem.

Még félálomba lehettem, amikor olyan érzésem támadt, hogy valaki figyel. Caroline még mindig aludt mellettem, ezt rögtön megállapítottam elgyengült testéből.

Hunyorogva kinyitottam a szemem, de gyorsan vissza is csuktam amikor rájöttem, hogy még mindig álmodok.

Nem lehet, hogy Kristen itt legyen a szobámba. Csak a képzeletem játszik velem. De az ablakon beszűrődő fény és a fülledt levegő nagyon is arra tett bizonyságot, hogy mégis ébren vagyok.

Felpattantak a szemeim és tényleg egy mosolygó Kristennel találtam szembe magam. Az ágy szélén ült és meghitten nézett ránk.

-Jó reggelt!- nevetett az álmos fejemen.

-Te, hogy kerültél ide?

-Tudtommal azt kérted ma is jöjjek el. Egyébként nem zártátok be az ajtót.

A falba tudtam volna verni a fejem amiért ilyen idióta vagyok, hogy elfelejtettem. De most ez érdekelt a legkevésbé a lényeg, hogy Kris itt van. És ma Caroline is elmegy…

-Nem gondoltam volna rólad, hogy ilyen jó báty vagy.

-Nem is vagyok. Michael sokkal jobb volt.- mondtam kikászálódva az ágyból, hogy felvegyek egy felsőt.

A telefonomra pillantottam amin már hat nem fogadott hívás várt, mind az anyámtól.

-Szia. Mért kerestél?

-Csak mondani akartam, hogy ne felejtsd ma elvinni Caroline-t iskolába.

Felnyögtem, ahogy az órára néztem.

-Oké. Rohanunk.

-Baj van?- kérdezte az angyal boci szemekkel.

Bennem ismét fellobbant a láng, ahogy végig néztem rajta.

-Csak a húgom elfog késni.- megcirógattam a testvérem arcát hátha felébred- Caroline, elfogsz késni a suliból.

A szemei úgy pattantak ki mintha bomba robbant volna mellettünk.

-Mért nem keltettél fel?- ugrott fel a ruháit keresve.

-Elfelejtettem.- vallottam be bűnömet.

Igazából még most is aludnánk, ha Kristen nem lenne itt.

-Áh, szia Kris! Megvan még a rajzom?

Egy grimaszt vágtam, tudtam, hogy ezzel csak engem akarnak idegesíteni.

-Persze, hogy megvan! Semmi pénzért nem dobnám ki.

Segítettem a húgomnak összeszedni a cuccait, miközben azon gondolkodtam mi lehet azon a nyavalyás rajzon. Talán valami ami Kristennel kapcsolatos? Vagy velem? Nem az kizárt. Annak Kris nem örülne ennyire.

-Jössz te is?- kérdeztem már az ajtóba állva.

-Aha.

Gyakorlatilag két háztömbnyit futottunk a cél érdekében. Nem tudom Caroline, hogy csinálta de én már járni alig bírtam amíg ő könnyedén szökdécselt előttünk.

-Tyler, siessetek mert elkések!

Kristen levegő után kapkodva belekapaszkodott a karomba lassan végig simítva rajta, amire különös módon reagált a testem. Minden idegvégződésem lángba borult és csak Őt láttam.

-Caroline!- szóltam oda neki le nem véve a szemem Kristen kihívó tekintetéről- Már nincs messze az iskola, tudod az utat. Menj mert mi már nem bírjuk.

Az más kérdés, hogy mit nem bírunk mert az nem a futás volt. Caroline ismét futásnak eredt ezzel együtt én is elkezdtem Kristent vissza a lakásom felé vonszolni.

Egy percig se ellenkezett, időnként végig simított némely testrészemen. Amikor a keze rossz helyekre tévedt azt hittem ott rögtön az utcán leteperem, de túl sok volt az ember.

Pont kapóra jött egy zsákutca ahova berántottam és vadul az ajkai után kaptam. Szenvedélyesen már majdnem erőszakosan csókoltam, amit ő boldogan viszonzott. A kezeim becsúsztak a pólója álla, de rögtön el is kapta azokat, megállítva mindkettőnket.

Kínomba felnyögtem és a kezét megfogva futásnak eredtünk. A lépcsőházba már a lábai a derekam körül voltak és én készségesen tartottam a fenekét, egymás ajkait játékba hívva.

Amikor felértünk a lakásomba az ajtónak nyomtam és a nyakát kezdtem el csókolgatni. Mindennél nagyobb vágyat éreztem iránta. El se akartam hinni, hogy végre megkaphatom azt amire már annyira vágytam.

-Várj!- tolt el kicsit magától, de én továbbra és a bőrét hintettem be csókjaimmal- A szobatársad?

-Nincs itthon.- mormoltam a hajába.

Ha itthon lenne már rég élvezkedve nézne minket. Meguntam az állást, így imbolyogva a szobámba indultunk ami nem volt könnyű feladat mert most Kristen szívogatta a nyakamat.

Krist talpra állítottam az ágy mellett mielőtt-cseppet se gyengéden- rálöktem és felé emelkedtem.

Lehúztam róla a pólóját, majd az enyémtől is megszabadultam. Megbabonázva simítottam végig a keblein amiket már csak egy apró, de ugyanakkor zavaró ruhadarab takart.

A telefonom elkezdett csörögni, eszembe se jutott felvenni. Épp azzal voltam elfoglalva, hogy Kristen nadrágját minél lejjebb tudjam hámozni rajta.

De a csörgés csak nem maradt abba. Dühösen nyúltam érte, miközben Kristent leszorítottam az ágyra, nehogy el tudjon menekülni. Az biztos, hogy a vonal túlsó végén lévő személy most nagyon megszívja!

Még mielőtt beleszólhattam volna, anyukám szájából a következő szavak hangzottak el:

-Caroline kórházban van!