Nem is tudom mit mondhatnék, most, hogy vége lett a történetnek. Rettentően sajnálom, hogy nem adhatok nektek ezzel a történettel már többet, de remélem azok megragadtak, amiket eddig nyújthattam.
A blog sosem volt egy hírhedt, hatalmas honlap több száz olvasóval. Nem is akartam ezt, nagyon büszke vagyok a 43 olvasómra és a 31 fejezetre, amit írtam. Sokat számít a pozitív visszajelzéseitek, mert így tudom, hogy nem rontottam el mindent, és van értelme írnom. Ezúttal is szeretném megköszönni, a támogatást, a bizalmat, amit belém fektettek, a sok-sok kommentet és az annál is több szavazatot. És természetesen azt, hogy itt voltatok és olvastatok.
Nekem is pontosan annyira fog hiányozni a történet, mint nektek. De mindig eljön egy pont, amin át kell lépni.
Ez volt az első blogom és valószínűleg az utolsó is. Szeretnék mostantól csak a könyvemre/ leendő könyveimre koncentrálni. Ezeknek a műveknek meghatározója lesz a Remember me fanfiction és természetesen ti.
Ahogy 2001. szeptember 11.-e is bevésődött az emberek szívébe, remélem a történetem is.
Szia!
VálaszTörlésTudod én most találtam erre a blogra.
Tudnod kell, hogy én nem láttam a filmet, nagy vonalakban hallottam csak a történetről, persze a végkifejlet volt a legnyomósabb érv, amiért nem néztem meg eddig a filmet (gyűlölöm, ha sírok egy filmen, könyvön, ficen bármin...)
Nem tudok még "értelmes" komit írni, hiszen mégcsak ezt a bejegyzést olvastam, na meg bevallom az utolsó rész végét.
De nagyon szeretném kérni tőled, hogy hagyd meg a blogod, mert mindenképp szeretném végig olvasni.
Akkor fogok neked majd írni bővebben a történetedről is.
Örülök, hogy idetaláltam, hamarosan jelentkezem majd, mert szerintem a kíváncsiságom győzni fog az időhiány felett és hamarosan olvaslak.
Zsu
szia csak egyet kérek ne zárd be mert imádom
VálaszTörlés