13. fejezet

Meghoztam amit ígértem, mivel kaptam 6 kommentet. Köszönet azoknak akik írtak! :) Sietek, mert folyton elmegy a netem, úgyhogy jó szórakozást!

Kitti

Mindig az a legfontosabb az életedben, akit nem érhetsz el. Hát küzdj érte!

Újra a férfira kaptam a tekintetem, aki úgy bámulta Kristent, mint a világ legnemesebb kincsét. Kris felnézett rám, a szemeiből merő bűntudat áradt.

-Adam, menj el!

-Nélküled nem.- mondta és egy lépést tett felé, kinyújtott karral.

Megragadtam Kristen karját és közelebb húztam magamhoz, csak alig értem hozzá az arca máris fájdalmas maszkba torzult. Le néztem a karjára, amin ott éktelenkedtek a baleset nyomai. Teljesen kiment a fejemből, hogy megsérült, ő meg nyilván eltitkolta előlem a fájdalmait.

-Menjünk be, rakok rá jeget.- motyogtam rá se nézve, rettentően szégyeltem magam amiért megfeledkeztem erről.

Átöleltem a derekát és az ott álló férfivel- aki talán a pasija- nem is törődve a ház felé támogattam.

-Állj!- kiáltotta utánunk- Kristen, beszélnünk kell! Engedd el!

Adam erősen megszorította vállamat, azonnal szembe fordultam vele és már készültem megvédeni magam, amikor Kris kettőnk közé ugrott.

-Elég! Nem akarok verekedést! Adam, menj haza. Esküszöm felhívlak, csak…most menj el.

A pasas bólintott, engem méregetve, majd megfordult és elviharzott. Kristen az arcomat bámulta, valószínűleg a reakciómra volt kíváncsi. Pókerarcot erőltettem magamra és bevittem a házba, először a kezét akartam ellátni.

Aiden még aludt, ennek most kifejezetten örültem. Kivettem a jeget e hűtőből és egy konyharuhába csomagolva. Nem volt túl jó elsősegélynyújtó, de amikor kicsi voltam gyakran történt velem egy-két baleset és olyankor anyukám mindig ezt csinálta.

Kristen a pultnak támaszkodott, kerülve a tekintetét hozzáléptem és óvatosan a kezéhez szorítottam a jeget. Felszisszent, ahogy megérezte annak hőmérsékletét.

Fogalmam sem volt mi lesz ezután, de semmi kedvem nem volt megbeszélni vele a történteket. De ő nem így vélte.

-Nem az akinek gondolod…- mondta csendesen.

-Úgy érted nem a barátod, vagy nem az exed?

A ridegen csengő szavaimtól összerándult.

-Ezt te nem érted.

Mérgembe a konyhapultra csaptam.

-A fenébe is! Mit nem értek Kristen? Mit?

Nem úgy tűnt, mint aki megrémült a viselkedésemtől, merően a szemembe nézett.

-Nem járok vele… akartam, de aztán jöttél te és minden felborult.- szomorúan megrázta a fejét.

-Mit jelent az, hogy akartál?

Szorosan összepréselte az ajkait és elfordította a tekintetét.

-Lefeküdtél vele?- kérdeztem fojtott hangon.

Egy aprót bólintott, majd félve felnézett rám. Az arcomról semmit nem olvashatott le, rendeztem minden vonásomat, miközben majd megevett a féltékenység.

-Miért?

-Tyler…

Nem érdekelt semmilyen kifogás, az igazat akartam tudni!

-Miért???- kiabáltam.

-Szerettem őt.

Figyeltem az arcát, ahogy újra megvonaglott és a szemei könnyekkel teltek meg. Féltem feltenni a következő kérdést. Talán nem is a kérdéstől féltem igazán, hanem a lehetséges választól.

-Még mindig szereted?

Gondterhelten lehunyta a szemét, a fejét teljesen lehajtotta. Ez nekem épp elég válasz volt.

Elléptem tőle, nem tudtam erre, hogyan is kéne reagálnom.

-Összevagyok zavarodva.- suttogta.

Kínomba felnyögtem, az agyam azt kiáltozta felém ,,El innen, el innen!” A bejárati ajtóhoz vágtattam, nem akartam látni Kristent, de még mielőtt elhagytam volna a szobát megálltam. Mivel lesz jobb, ha elmegyek? Akkor talán visszamegy hozzá és soha többé nem látom.

-Tyler… te szeretsz engem?- a hangja közvetlen a hátam mögül jött.

Minden szavam a torkomra forrt, nem tudtam felelni, nem tudtam gondolkodni. Megfordultam és Kristen meggyötört alakjára néztem.

-Látod? Nem szeretsz engem.

-Ez nem igaz!- találtam rá a hangomra- Ne csinálj, úgy mintha én vertelek volna át!

-De hát én nem vertelek át! Én tényleg szeretlek.

Elfordítottam a fejem, ez túl sok volt nekem.

-Úgy, hogy közben egy másik férfit is szeretsz.

-Sajnálom.- súgta és mellettem ellépve elindult ki az ajtón.

Nem akartam, hogy elmenjen. Belehalok, ha visszamegy ahhoz a majomhoz, annyi mindent éltünk át együtt.

-Nem!

Visszarántottam és cseppet sem finoman a falhoz nyomtam, majd vadul az ajkainak estem. Csak még egy kicsit, csak pár percet kérek! Kristen egy pillanatra megdermedt, de amint megérezte kutakodó nyelvemet, belém csimpaszkodott és visszacsókolt.

Nem értettem az érzéseimet, nem értettem az ő érzéseit. Nem tudtam mitévő legyek. Csak azt tudtam, hogy most mindennél jobban akarom őt.

A pólója elszakadt a kezeim hatására, belemarkoltam a melleibe egy hangos sikolyt előcsalogatva ezzel belőle.

Nem állt szándékomban Aident felébreszteni, ezért Kristen alá nyúlva becipeltem a hálószobámba és bezártam az ajtót.

Ahogy letettem az ágyra utánam nyúlt és lerángatta rólam az ingem párhuzamba a nadrágommal.

Vadak voltunk, sokkal vadabbak mint az első szeretkezésünknél. Lehúztam róla a farmerét, majd, mint akárcsak a pólóját a tangáját is szétszakítottam.

Nem vacakoltam azzal, hogy levegyem a boxerem, kiszabadítottam a férfiasságom és azonnal Kristenbe hatoltam.

Mindketten felnyögtünk, hogy aztán újra egymás ajkait tépjük. Most a kielégülés hajtott, nem az volt a célom, hogy Kristennek örömet szerezzek. Megakartam ragadni az alkalmat, amikor minden borzalmat elfelejthetek.

Belekapaszkodtam az ágytámlámba és egy erőteljesebb lökésnél Kristen felsikított, amint a csúcsra ért. De én még nem végeztem, tovább hajszoltam magam addig, amíg az én testem is megfeszült és minden gondolat kitörlődött az agyamból.

Enyhén remegő testtel és ziháló lélegzettel feküdtem mellé. Nem hajtotta a fejét a mellkasomra, ahogy szokta, még csak hozzám se ért. Nem bántam.

A plafont bámultuk, némán, gondolatok nélkül. Kristen egyszer csak megmozdult és öltözködni kezdett, hagytam… nem érdekelt. Tökéletesen kielégült voltam jelen pillanatban. Mivel pólója nem volt, az enyémet nyúlta le, ami kicsit nagy volt rá, ezért megcsomózta a derekán.

Először nézett rám, a szemei csillogtak, a könnyektől. Most ez is hidegen hagyott.

-Elmegyek.

Nagyon vigyáztam, hogy az arcvonásaim ne árulják el semmilyen érzelmemet. Aprót bólintottam, hadd menjen. Megkaptam amit végig akartam, ő volt az. Ideje elengednem.

Néztem, ahogy kisétál az ajtón és még csak semmit nem éreztem. Felmerült bennem, hogy lelketlen vagyok, kegyetlen. De ő is az volt.

Most először gondoltam úgy Kristenre, mint a többi nőre akiket felhurcoltam ide egy éjszakára, hogy csillapítsam vágyaimat.

Én is öltözködni kezdtem, már régen elmúlt hat óra. Caroline számít rám, az egyetlen olyan nő az életembe aki még sohasem sebezett meg.

Aiden a konyhában ült egy zsömlét majszolva.

-Kristen elment.- ez nem volt nagy újság.

-Tudom.

A barátom hallgatott egy darabig, bár örökre tette volna.

-Nem is érdekel?

Ránéztem, hogy bizonyítsam szavaim igazát. Elegem volt a Kristen témából, nem akartam hallani többet róla.

-Nem.

A kórterembe anya ült Caroline ágya szélén és boldogan mosolygott rá. A húgom állapota ugyan nem sokat javult egy éjszaka alatt, de a kedve sokkal jobb lett.

-Tyler!- kiáltotta el magát, amikor meglátott.

-Szia Maestro! Nézd mit hoztam neked!

Odaadtam neki a rajzkészletét, mire felragyogott a szeme majd idegesen körültekintett a szobában.

-Kristen hol van?

Éreztem, ahogy megmerevedik az egész testem. Mégse lesz olyan könnyű elfelejteni, mint azt gondoltam…

-Nem tudott eljönni. Haza ment az apjához.

Vagyis csak remélem, hogy oda ment és nem Adam lakására és újabb kör sexre. De mit érdekel ez engem? Azt csinál amit akar!

-De azért jön még ugye?

Ebben én se voltam biztos. Egy részem újra látni kívánta míg a másik vadul ellenszegült.

-Nem tudom.- mondtam az igazságnak megfelelően.

Anyukámnak vissza kellett mennie dolgozni így magamra maradtam Carolinenal. Beszélgettünk mindenféléről, de ügyesen kerültem a Kristennel kapcsolatos témákat. A testvérem beszélgetés közbe, folyamatosan rajzolt, de nekem egyiket sem mutatta meg. Kivártam, amíg elalszik, majd az asztalról felemelve a rajzokat megtudtam mért titkolta el mit is ábrázolnak.

Mindegyiken Kristen volt. Amikor nevetet, amikor bosszúsan összehúzta a szemöldökét… És volt egy rajz amin ketten voltunk. Semmi különleges nem volt rajta, első ránézésre. De, ahogy egyre jobban figyeltem észrevettem Kris szemeiben azt az odaadást és szeretet, amivel rám tekint. És én? Viszonoztam ezt a pillantást.

De ezt… csak a húgom látta így.